Vers

De profundis

  Mélységből kiáltunk hozzád: Nézz reánk, Urunk! Elleneink elől elfutni már nem, lerogyni is csak térdre tudunk.   De a hazugságok végtelen tengerében hol van még imapad, amire lerogyhatunk? 

Vers

Hány csillagon át…

Odakint megfagyott a lehelet.Idebent, csak egy árva gyertya ég…Árva, mint én, …oly sok éve már. Pedig úgy mennék, repülnék és öledbe tennék nyolcvan szál gerberát…Anyám… mondd, hány csillagon át jutok el hozzád? Odakint megfagyott a lehelet. Kővé meredtek a fák.Idebent a gyertya ég [… Tovább]

Vers

Velencei-visszhang

Lágy ecsetvonás a messzi horizont, narancs-köpenybe bújt, néma szerető. Hímzett korcáján ülünk, mint holmi pont, mit csak odacseppentett a teremtő. Tavi-galléron gyűrődő hullámot egy eltévedt kavics simára vasal. Gyermeki arcomba szaladt fullánkot, most odaragadt, szerelmes csók takar. Hisz szél-sóhaj lökte [… Tovább]

Vers

Döbbenet

  Látod anyám fekete a ruhám és ajtóm előtt zokog a hajnal virágzó fáimról földre hullnak az ágak levelek nélkül fáznak. Te is csak ülsz öledbe búvik a magány reszkető ujjaid közt gyöngyöt fűz a reggel imakönyved csukva nem szólsz [… Tovább]

Vers

Tanud leszek

    Parazsat viszek a számban, sárkányok tüzes lehelletét. Követlek az úton jelek mentén, hétmérföldes csizmát veszek, hogy utólérjelek. Elégek, ha kell, számban parázzsal, hogy legyen elég salak leszórni a jeges járdát, meg ne csússz, el ne rántsalak. Felégetem a [… Tovább]

Mese

A tündérhercegek képzeletbeli kalandjai

A tizenkét herceg: Felhőfény, Bíbor, Cián, Skarlát, Hamu, Foltos, Vörös, Pega, Sárkánybarát, Bajnok, Gőgös és Maraton a legszebb lovaikon, legdíszesebb páncéljaikat felöltve, legyőző fegyvereiket vitték magukkal. Havas erdőn keresztül, jeges fuvallatokkal kísérve vágtattak a versenyek mezeje felé.   Sivatagokon és [… Tovább]

Karcolat

Keserű kávé édesen

A két öreg odahajolt a kávéautomatához, mintha az egy harmadik személy lenne és összedugnák a fejüket, ők hárman, a két öregember meg az öreg gép.   — Itt most megkávézunk urasan! — mondta a férfi, fordult az öregasszony arca felé, [… Tovább]

Elbeszélés

Az aranyifjú 2.

2.   Telt múlt az idő. A két ügyes kezű fiatal ékszerészmesterré fejlődött Goldstein mester kezei alatt. A kisfiú a Robert nevet kapta. Szépen cseperedett és mindent megkapott, amire csak szüksége volt, sőt még azon felül is. Goldstein úgy kezelte, [… Tovább]

Vers

ÜNNEPI FÉNYEK

Előhang: Mi. akik szeretteink körében ünneplünk gyertyafényben, gondoljunk azokra az idős elhagyatottakra is, kiknek a meleg kályha és a jó szó, jelenti a Karácsonyt.     M. Laurens ÜNNEPI FÉNYEK (Hol a magány rakott fészket…) Hosszú lesz majd ott az ünnep, [… Tovább]