Lágy ecsetvonás a messzi horizont,
narancs-köpenybe bújt, néma szerető.
Hímzett korcáján ülünk, mint holmi pont,
mit csak odacseppentett a teremtő.
Tavi-galléron gyűrődő hullámot
egy eltévedt kavics simára vasal.
Gyermeki arcomba szaladt fullánkot,
most odaragadt, szerelmes csók takar.
Hisz szél-sóhaj lökte hintába ülünk,
egymás gondolatán túl nem hall fülünk.
Egyszer zuhanunk, utána lebegünk.
Mosolyt simít a holdfény pír-ajkadra,
a csend-élet csomót köt a garatra,
kettesben (már) csak itt, csak most lehetünk.
***
Kettesben már csak itt, csak most lehetünk.
A csend-élet csomót köt a garatra,
mosolyt simít a holdfény pír-ajkadra.
Egyszer zuhanunk, utána lebegünk.
Egymás gondolatán túl nem hall fülünk,
hisz szél-sóhaj lökte hintába ülünk.
Most odaragadt, szerelmes csók takar
gyermeki arcomba ragadt fullánkot.
Egy eltévedt kavics simára vasal
tavi-galléron gyűrődő hullámot,
mit csak odacseppentett a teremtő.
Hímzett korcáján ülünk, mint holmi pont…
Narancs-köpenybe bújt néma szerető,
lágy ecsetvonás a messzi horizont.
