1885; 1905; 1950; (de zárójelesen akár 1265 is) Szegény Didé, lehetett volna hetven; Attila ötven mindössze; és aki öttel volt több nálam, és bátyánknak mondta Kosztolányit – jaj, hol vannak mind; keresem magamba-épültük, mert ilyen a legtöbb találkozás: [… Tovább]
Fájdalmak óceánján egy bárka ring, lassan halad, senki sem tudja merre tart, távoli ködök és párák alkonyában, halványan dereng a messzi part. Hajósa kínból szőtt vásznakat feszít, magát űzte, hajtotta ide egykoron, s most tépi, szaggatja a veszett téboly, vívja [… Tovább]
4. Már nagy volt a nyüzsgés, amikor megérkeztek a reggelihez. Az asztaluknál is mindenki ott ült. — Jó reggelt! — üdvözölték egymást. — Merre jártak? — kérdezte őket a házaspár férfi tagja. — Nem láttuk magukat sehol sem. — [… Tovább]
