Naszluhácz Judit : Elveszve

Fájdalmak óceánján egy bárka ring,

lassan halad, senki sem tudja merre tart,

távoli ködök és párák alkonyában,

halványan dereng a messzi part.

Hajósa kínból szőtt vásznakat feszít,

magát űzte, hajtotta ide egykoron,

s most tépi, szaggatja a veszett téboly,

vívja önmagával harcát, konokon.

Bús félhomályban útját egyre járja,

a mélység fölött végtelen kering,

a napot, a hajnalt évek óta várja,

semmi sem enyhít szenvedésein.

Titkon, még bízva, hívja a jó szelet,

mely hazaröpíti megtört csontjait.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Naszluhácz Judit
Szerző Naszluhácz Judit 55 Írás
Két éve írogatok,több kevesebb sikerrel.Teljesen villámcsapásszerűen kezdődött,engem lepett meg a legjobban.Tanácsért egy irodalmi társasághoz fordultam,aminek azóta is tagja vagyok.A Tanár Úr,aki biztatott,azt mondta:az ember elsősorban magának ír,ha másoknak is tetszik az külön szerencse.Így igaz!