szeretném azt mondani fehér a tető szeretném azt mondani ez a mező fehér szeretném azt mondani hova tűnt a biciklik nyoma mert itt csak lakott kockák vannak a sózott járda levedlett kígyóbőr az út testén autókerekek korbácsnyomai havazik és [… Tovább]
Új gép, jó talán – ember, új talány; Isten átalány és Ady És sánta mennyi, és mennyi béna; s akiknek szája nem nyílik szóra, és egyre több a poklos is. Isten fia merre van, és jaj a vakoknak, érzéketleneknek, és [… Tovább]
Létem türkiz égboltján lobogsz, lelkem őrzi még a nyári bájt, testes estek forróságait, vágyunk villanása kéjt csiholt. Ám, de jött az ősz, a lombruhás, s elfeledted már a föld színét, alkonyatnak bíborkönnyeit, naplemente vér-varázslatát. Én azóta nyugtalan vagyok, [… Tovább]
“este széttekintve karolja a földet.” Kölyök még az alkony,nap gurul a vállán,domb eltakargatja,ősz őrködik álmán. Összehajtogatvaa fénylepedőket,este széttekintvekarolja a földet. Hold csak ritka vendég,felhő rejti éppen.Ha néha kukucskál,mosoly gyúl szívében.
Azt óvd, azt gondozd, mit szívedbe elvetettél. Nem lehet véred vérebb, kereszted keresztebb, amit hordasz, s átmosott őseiden sok század,míg jó földbe hullt a mag, mely maga is jó volt. Higgy, s teremts, bízd Istenre magad. A nap is hosszú utat jár [… Tovább]
Kép: Internet …amint a tél kezét fogom,vacogni jaj, van ám okom.Fehér a lépte, jéghideg,fagyos-halála rám sziszeg, s a dér ölelte szemfedél-tavaszt, reményt, ma nem mesél. Mogorva, szürke most e tél,lefejtve nézd, a csipkeszél…
Egyre messzebb kerül a jövő, mintha elfelejtett érintés lenne, görcsösen szorítjuk a múltat, mely minden csodáját elvesztette. Hiába keresünk kapaszkodót, valahol eltört, elveszett végleg, ha így vagy úgy, ha ez vagy az – ez pusztán patikamérleg. Mi számít itt már [… Tovább]
