dudás sándor : Beszélő kezek

 

Azok a kezek ugyanolyan mások voltak, mint az addig látott kezek, különbözőségük abból adódott, hogy beszéltek, csak mozgással és fül helyett a szemnek.

Zoli magas volt, szőke és mosolygós szemű.

Emeletes ágyon aludtunk, én lent, ő fent. Esténként, villanyoltás előtt a szomszéd kezekkel beszélgett, kíváncsian figyeltem.

Reggel felöltöztették Zolit, bevetették az ágyat, munkába mentek, új fogásokat tanultak, és késő délután hazajöttek.

Ilyenkor mindig felszabadultak voltak a beszélő kezek. Múltba, jövőbe kalandoztak, mozgásuk volt a jelen. Az ujjak gyorsan formázták a különböző jeleket, miközben hol fejre, hol mellre, hol más testrészek felé röpültek, amíg Zoli megunta értetlenkedő figyelésem.

“Csináld utánam!”

És mutatta mit. Sikeres próbát követően értőn figyeltem a beszélő kezekre, miközben bennünk tengerként hullámzott a csend.

 

Legutóbb szerkesztette - dudás sándor
Szerző dudás sándor 761 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.