Seres László : Vasba vág a kés

2017.12.18. Seres László Vers 7
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
Tűzben kell tartani, mint a szerelmet…)))

Légy büszke rá. Kecses lett.

Hagyta, hogy formába öntsd,

s megmunkáld. Így szólt az öreg

felizzó ívfények egén. Szemüvegét

homlokára tolta, lenézett rám

s én satuk, esztergapadok

csikorgó fogai közt élő vasvirággá

simogattam minden munkadarabot.

Fogaskerekek zenéltek.

Lassan mesterré vált az inas,

kezessé a gépek.

 

Ma is hallom intő szavait,

ha emlék is lett már:

– vigyázz rá nagyon, el ne égesd!

Izzó tűzben kell tartanod elevenen,

mint a szerelmet, míg vasba vág a kés.

Ledobja burkát s belefeszül a testbe

minden új fogásnál felsírva,

mint egy újszülött, hogy tudd s érezd,

itt mindent a kéz szül, nem a száj.

 

(Kép: Internet)

Legutóbbi módosítás: 2017.12.18. @ 14:34 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.