Bereczki Gizella - Libra : Az én templomom

Hóvirág bókol lábam előtt,

indulok oda, hol a türelem végtelen,

a várakozás mindennapi teendő,

s ha gyermek vagy unoka betoppan,

redőt simít arcukon az öröm.


Házi áldás nem díszeleg a falon,

üzenetét szívükbe hímezték,

hűséggel őrzik ma is az otthont,

a kétkezi szentélyt,

a szülői szeretet kályhamelegét.

 

Aranyszín húsleves gőzöl a tűzön,

a sütő pirongatja kedvenc rétesét,

s bár ügyesen kezelik a modern telefont,

lelkükben a múlt,

mint örök ómen, elevenen él.

 

A  gyermek soha sem nő fel,

szájukon a kislányom, kisfiam

önkéntelen szavak,

 rég vágyott ajándék a dédunoka,

ha apró kezével a ráncos nyakban matat.

 

Ők az én templomom,

a fáradhatatlan áldásosztók,

hitükből merítek minden nap erőt,

aggódva figyelem sajgó tagjaik,

ahogy vállukat nyomja a kiszabott idő.

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Bereczki Gizella - Libra
Szerző Bereczki Gizella - Libra 80 Írás
Bereczki Gizella a nevem, Debrecen a legkedvesebb tartózkodási helyem. "Mindenevő" vagyok, ha irodalomról van szó. Magam is szivesen írogatok, főként hangulatok ihletnek meg. Hiszek Gárdonyi Géza szavaiban: "Minden műnek akkora az értéke, amekkora rezgést kelthet a szívekben."