Vers

– titokban –

Fotó: Fotóház – ultramarin       Végre már én is elmesélhetem, hogy milyen, amikor egy női kéz – na, persze boldogan – a férfién pihen és mintha e világon éppen akkor a másiknak nem volna senkije, azt is elárulhatom, [… Tovább]

Vers

emberjogosítvány

sublótmélye papundekli s kisolló ki szab engem istenné ha kimondod horihorgas létrán meszelik a kék eget járunk kéz a kézben ez jöv?id? is lehet gurgulázunk újfent erény lesz a fogmosás betoncsíkon szánkázunk látjuk még a Dunát megálljt int? óvó félt? [… Tovább]

Vers

– tükörkép –

      Hiteles voltam, de nagyon fiatal, és nem tudtam, hogyan kellene úgy alakulnom, mint szövegéhez a dal. Nem értettem, miért mosolyog más őszinte mondataimon, még akkor sem, amikor felnőttem s megsúgták, hogy azt a mosolyt én használhatom. Aztán [… Tovább]

Kisregény

Devla 11. Majd a gazsik segítenek…

Devláról kiderül, tanulási problémáinak van még egy oka: a leghátsó padból nem látja a táblát. Szemüveg kellene neki, de édesanyja nem akarja megvenni…*    Majd a gazsik segítenek…   Ha kételye lett volna Zajzoninak a „cigánypárti tanítóról” szóló rosszindulatú pletykákat [… Tovább]

Vers

Átszűrődő fényben

  Szégyen, vagy hiányérzet, ahogy átjársz rajtam, míg védekezem, kristály-pillantásod metsz, lehullnak titkaim eléd, mint testünkről tépett ruhák, olyannak látsz,amilyen vagyok; egyre mélyebb medret vág bennem átszőrődő fényed, hogy el ne veszítselek.   Csontboltozatom alatt hordlak lelkemig begombolt, rám terülő [… Tovább]

Novella

Az összetartozás

“Testvér lészen minden ember”     Még ott vibrál a levegőben az az emelkedett hangulat, amit a Psalmus Hungaricus előadása alatt és után érez a hallgatóság, de főleg a kórus és az őket kísérő zenekar. A tapsorkán nem akar szűnni. [… Tovább]

Mese

Májusi eső

    Miért szomorkodsz, szép tavasz?   Látod, a fű már egy arasz,            Egyre nyúlánkabb a napfény,              Serdül a levél ág hegyén.       Aranykönnyeim hullatom,     Szökkenő szárnak jutalom,       Virágsziromnak arcvize,   Sarjadó élet ereje.     

Vers

Magányosan

  A rózsaillatú csendet befonja az emlékezés. Múltba révedő tekintet simogat nyíló virágokat, melyek gondos asszonykezekről suttognak, kora nyári szélben.   Szépséget kutat a szem, fáj a lélek. Aki elment, maga volt az élet… s aki itt maradt, őrzi az [… Tovább]

Vers

Lépcsőház

Nincsenek lócák és padok, csak kopogó rohanások, lift zörejek-suhogások, szűrt csöndek, tolakvó zajok.   Sűrűbb a csönd. Szűkös idő jut reggelnek, estnek. Kong a nappal. Fülledt üresség. Hiány lót-fut, bújócskázva a pillanattal.   Tömötten, egymásra rakottan, ülnek-nehezülnek a porták, egy [… Tovább]

Élménybeszámoló

Pietá

    Zarándokutunkon bejártuk Róma kútjait, tereit, templomait, megnéztük a Fórum romjait, a Colosseumot, a Vatikánt. Az utat a miskolci Fráter György Katolikus Gimnázium¹ tanárai szervezték. Tanárok, diákok utaztak el Rómába, mert: „Rómát látni, és azután meghalni…”      Mi szerencsések voltunk, [… Tovább]

Egyéb

Hatalmam

  Hatalmam   Izgulok, nevetek. Szigorúan magamban. BéTé repülni fog! El?ször a szárnyak. Tollak ezrei. Két karján. Ragasztva. Monda-minta. Elrugaszkodott! Zihál: légszomj a légben. Zsigerei remegnek. Lassan, tempósan kellene. ? ellenkez?leg. Épp azért! Sajnálom. Baj, baj! Haj, haj-rá! Hajtja a [… Tovább]