Marthi Anna : emberjogosítvány

sublótmélye papundekli s kisolló

ki szab engem istenné ha kimondod

horihorgas létrán meszelik a kék eget

járunk kéz a kézben ez jöv?id? is lehet

gurgulázunk újfent erény lesz a fogmosás

betoncsíkon szánkázunk látjuk még a Dunát

megálljt int? óvó félt? deres Can

kereszttel kenyértörés szakajtód ölemben

úgy tudsz szavaiddal megetetni besózni

szomjam éhem elmúltával jön jóni

 

Legutóbbi módosítás: 2012.06.06. @ 21:35 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1338 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak