Vers

Szavak

  Folyvást fecsegtek a lányok, azt hittem, hogy titkokat, mert nem értettem, mit is, hisz nekik mondandójuk van – Kés?bb én is szót a szóra dobálóztam, gondoltam, lelkem van, mi bonyolult,  kevés szóval megfulladna – Ma már tudom, aki sok [… Tovább]

Vers

Ottfelejtlek

  Most könny? egyedül, könnyen látok, a verset elcseréltem, felesre. Beszélnek hozzám, n?k, esti lányok: kérd?jeleket hiányjelekre.   Szemeik csarnokvizébe esek, mosolyognak, hogy nem játszom lyukra. Unom a pózt, a hatásszünetet: nyelek. Sör folyik az unikumra.   Pupillákban neonzsarátnokok, belül [… Tovább]

Mese

Kutyafalva

“Tudjátok, hogy hol van Kutyafalva? Én bizony nem. Pedig egyszer jártam ott, de már elfelejtettem, melyik út vezet oda…”     Szeretnék újból elmenni ebbe a szép faluba, és találkozni az ottani barátaimmal. De jó lenne, ha tudna valaki segíteni! [… Tovább]

Vers

Nyári idill

  Diófa árnyéka balzsam hevült testnek, parázsdarabok már üszkösen hevernek, flekken illatfelhő röppen játszi széllel, madárfüttyös csend ül zizegő levéllel. Haragoszöld lombot ostromol izzó nap, nem törnek át rajta kíváncsi sugarak.   Duna felől messzebb tompán  morajlik, egyre hangosabban érc-zenekar [… Tovább]

Karcolat

Kard, csörte nélkül

  – Ó, teskelengedni! Rimánkodta, mint aki az életéért könyörög, Jani és állt a számtalan elutasító válasz ellenére rendíthetetlenül, mintha odaöntöttek volna a veréce ajtó elé. Egyik lábáról a másikra helyezte súlypontját, leszegett, szőke feje jámbor konokságot üzent. Már-már sunyin [… Tovább]

Vers

Parafa

De meglepődtem! Köszönöm magamnak. Nálam csak József Attila lepődött jobban meg… Harmincöt éves lettem én fordítva, gránit kőkemény magma még ma Pattintott kővel döngetem heverő szélét nesztelen. makacs kakas. Harmincöt évem megrepedt és épp a fordítottja lett. bizony, iszony. Falhattam [… Tovább]

Vers

Variációk

*   1, (variáció) Madárraj libben Égi útjuk nyomtalan Csak emlék marad -.-   2, (gyertya) Fénye világít, Amíg földi léte tart És utat mutat. -.-   3, (hiábavalóság) Szirom a tócsában Rózsa hullatta itt el Gyermek tapossa -.-   [… Tovább]

Vers

Kötéltánc-két lépés ugyanoda

I. az egész testem gyászol, b?röm fátyol,szemem ereszt,  jó magasra szegezzetek, lássak mást is, lássam fentr?l, milyen a t?z emberekb?l,  milyen füst megy, milyen égbe, milyen kezdet milyen vége vagyok én is,  miért ne lennék, jobbik felem eltemették, kezem nyugodt,  fején alszom gy?löllek, de nem haragszom  II. senkik mellett észrevétlen [… Tovább]

Humor

magambanéz?

meghallottam végre az új id?k szavátnincsen szórend-törvény, ritmus és más szabályáradjon a szöveg, nem baj ha nem értedhisz zene itt minden – egyetemes énekgondolat az minek, úgyis csak te értedne reménykedj másban, magány a te éltedjaj, de csak most látom, [… Tovább]

Egyéb

Zuhogó

  Földre csorog az alkony. A hangok elhalkulnak, a szavak, mint tenger mosta, hideg kövek mozdulatlan hevernek előttem. Mennék utánad, indulnék hozzád, vinném az álmokat, meséket, rólam, rólunk, rólad, de kezem nem mozdul, lábam sárba ragadt. Hiába üvöltenék, úgysem hallanál, [… Tovább]

Elbeszélés

A kis libapásztor 1.

Mese kicsiknek és nagyoknak. A fotó Tar Ildikó hasonló című festménye.*                   Csípős májusi reggel van. Nagy a harmat, ilyenkor nem lesz eső, mondják a régi öregek. Narancssárga ábrázattal most kel a Nap. A kocsiút és a búzatábla között [… Tovább]

Vers

Az ?rült

  Csak fekszem itt, fehér ágyon, csuklómon er?s pánt szorít, csupán a halált várom, azt mondták elmém beteg, küzdöttem ellene, hiába, üvegkalitkába zártak. Legy?rték vézna testemet, hogy ne ártsak,   Itt vagyok régóta,patyolat leped?borul a szörny? látomásokra, minden éjjel eped? [… Tovább]

Vers

Törésteszt

A Hajógyári-szigeten fölvettélhegeszt?szemüvegben. De nem nyomtad a gombot, nem állt meg az id?. Imitáltad. Imitáltam.Már nem volt mit hegeszteni, a hajókat kiállították a Kopaszi-gáton. Beszéltünk. Többet beszéltünk, mint kellett volna, mégsem mondtam,hogy herótom volt az imitálóktól. (Mert) annyit sétáltam tündérekkel,Hajógyári-szigett?l [… Tovább]

Vers

Rima-gond-viselés

Megint a legszebb verset írnám s épp ma éjjel, talán legszomorúbb, de attól mégis szép lesz, mit?l az ember – legbelül – elvégre örvend; mert múlttá válik itten minden, s képkeret lesz, amibe távlatod – génmappád illeszted be;   példaképeim [… Tovább]

Vers

Pedig tök egyformák vagyunk

  Nincs a tüd?mben leveg?, jég alatti a csend, lebeg?, elharapott szitokszavak szorongnak a szájpadlat alatt, azt mondod: szeretsz, igazán, s én megütközöm az igazán a szónak, mit is jelenthet, olvasva kínját szemednek,   hogy szólnom kéne, vallani, de valahogy [… Tovább]