Csillag Tamás : Pedig tök egyformák vagyunk

Nyomtatás

Nincs a tüd?mben leveg?,

jég alatti a csend, lebeg?,

elharapott szitokszavak

szorongnak a szájpadlat alatt,

azt mondod: szeretsz, igazán,

s én megütközöm az igazán

a szónak, mit is jelenthet,

olvasva kínját szemednek,

hogy szólnom kéne, vallani,

de valahogy nincs mit mondani

akkor, ott, neked, hogy látok

valami örök igazságot

ebben a nagy akarásban,

és, hogy tényleg nagy akarás van

az benne van a szemedben,

mondatokban, szóközökben,

a bátorság, hogy engem látsz,

én téged, s benned valaki mást,

és most szólnom kéne – látszik,

próbálok elszámolni százig,

a csended most csak az enyém,

hátha nem vagy szerelmes belém,

pedig tök egyformák vagyunk.

Pedig tök egyformák vagyunk.