Nap: 2012.06.25.

Egyszer,mikor eljött az ideje,velem is történt egy csoda.Akkor már feléltemaddigi életemet, s hitetlenkedvetapogattam afélkész falakat, körbe-körbe. A mócsing-kemény éveketízlelgetvea rám rakódott gondokbólvalóságos ablakokat véstem. Ezek után,a felszínre juttam valahogy,s maradt nekem isegy utolsó szalmaszál, mibe kapaszkodhattams ragaszkodhattam.Majd elmeséltemújra és újra [… Tovább]

A csokornyakkend?s csúf idegen,hangtalanul oson be szobádba,t?led valami értékeset csen,ágyadra hajlik, beles a szádba, Nyakkend?jét igazgatva hümmög,akár egy olcsó porszívó ügynök,tán véletlen, hogy arcod simítja,b?rödr?l fiatalságod lopja. Ifjúság-aromát bel?led szív,a perc-vámpír varázser?vel bír,szemeid alá mély árkokat váj,ezer ránctól lesz red?zött a száj. Nemrég [… Tovább]

Sietek…   Szempillám mögött utolsó emlékem, kis lámpás a kézben.   Haladok a fénykörben, hiába nézek, nem látok mást, pár örvénylő élet-évet.   Sietek … ott a híd, átível gondokon. Valaki vár, tudom.   Furcsa árnyak intenek, ott járnak a [… Tovább]

  Prospero   /Édesapám emlékére/   álmodott teremtett fejlesztett szellemet gyöngyözött szemekben színesült lelkekben   szigetek közt hajós lelkeket halászó gyermekszívvel szóló örökké tanító   apaként szeret? elhivatott hív? er?s lánggal ég? tüzeket gerjeszt?   emberséges tanár élete kutatás nevelés [… Tovább]

* köteleket vagdalsz magadról, csontodig vágták már húsod, inakat tépek ki magamból, a csontjaim vérben nyúzom, hogy kiszabadulj a tegnapból, er?d fogytán, halkan súgod: segíts! felsikoltasz álmodból,   de elhal hangod, a távolság           kényszerít némaságra, kezed lehullik rólam, erőtlen [… Tovább]