Sietek…
Szempillám mögött
utolsó emlékem,
kis lámpás a kézben.
Haladok a fénykörben,
hiába nézek, nem látok mást,
pár örvénylő élet-évet.
Sietek … ott a híd,
átível gondokon.
Valaki vár, tudom.
Furcsa árnyak intenek,
ott járnak a boldogtalan,
boldog emberek…
Legutóbbi módosítás: 2012.06.25. @ 15:33 :: Sonkoly Éva