Nap: 2012.06.28.

Most utáljam? Ez a kezem lopott, vert és törött, fájt akkor, amikor nem ütött vissza, mutogatott; nem tudta, merre menjek, kinek fogjam kezét, enyémet kinek nyújtsam; ökölbe szorítottam, amikor kitárni kellett volna; fogta apám tűjét, fecskendőjét és remegett, mikor döfnie [… Tovább]

álmod vagyok – ellibbenek az éjjel,de fény is vagyok – szemed sarkába csillanóha álmosan a függönyrésre nézelhajnal felé, mikor már hasad az ég feketéje – ébred? világunk els? fénye – szívedben én leszek  két dobbanás között a csend,s tudod, érzed, [… Tovább]

A kép Zsófi Lányom rajza.*     Tegnap nagy-nagy bánat ért, s elfogott a szomorúság. Nem a torkom fojtogatta, ahogyan ezt ilyenkor szokta, hanem a lelkembe vésett skarlátbetűt… Felhívtalak volna, mert tudtam, egyedül Te értenéd meg, honnan jött ez a [… Tovább]

  Lehuppanok magányomba, ide a kanapéra. Nagy versek, apróka emberek, s a jelen, mi folyton kivet magából. Van aki átaludná, mégis felriad, szenvedély horzsolja bőrét. Mostohább órák a hajnal padjába ültetik, szürke krétával a palatábla éjből kiszel egy holdkaréjt – [… Tovább]

  Szívdobogás, óraketyegés, léptek hevernek a hallgatásban. Tébolyult, tömeggyilkos nyár van, meztelen a lakótelep, meztelenek a megszokott utak.   Valami messze városba vágyom, ismeretlen, félelmes sugárutakra, ott még bátrabb lehetnék.   Ingemen átüt a verejték, s szomorkodom a nyáron, a [… Tovább]

    Két szív hogy tud dobogni egy testben; – kérdezi a lélek. – Az eskü esket, de a vágy szerteágazó, ismeretlen oldalamat világítja meg.   ***   Fenséges kastély elhagyott szobájába kasmír, vörös lepedőbe kapva szorítlak magamhoz közel, rajtam [… Tovább]