Horváth Nóra : Merengő

 

 

Két szív

hogy tud

dobogni

egy testben;

– kérdezi a lélek. –

Az eskü esket,

de a vágy

szerteágazó,

ismeretlen oldalamat

világítja meg.

 

***

 

Fenséges kastély elhagyott szobájába

kasmír, vörös lepedőbe kapva szorítlak

magamhoz közel, rajtam kenuzol,

izmos kezeiddel evezel, a végtelen

semmibe haladunk, ahol nem hajt az érkezés,

odaérünk-e már ma, vagy megelégszünk a sohával?

  

***

 

Óda altatót zeng,

kopott elégia ringat.

A hordó víztükörből

képmásomra réved

a sok nem keresel,

én sem kereslek.

Nem hozzád adott

az Ég, mégis nekem

írtak naggyá.

Tehetős családod

kitagad, elgurul előlem

az arany és az ezüst érme;

van még egy herceg belőled. 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Horváth Nóra
Szerző Horváth Nóra 86 Írás
"Egyedül birkóztam meg a megfelelés legádázabb ellenségével, már mondhatom, hogy veled, győzött az öntörvényű jelen, a múlt diktatúrája felett." (Mint... c. versből részlet, 2013).