vegyes

A fenyő és az eső

Erdő hűvösébe hajló darázsderekú fenyő testvére a csendes eső, felhő-anyán utazó, vízszitáló vándorútján, soha nem téveszti el, simogatja cseppjeivel, majd megpihen a csúcsán, onnan gömbölyűn lecsurran, elillan alkonyatban.    

Novella

A nagy kádláz

  – Apám, mi a sarki fény fuvolázta Bigber völgy süvöltő szelének szorításában élő Grimpek, a szárnysuhogást is másképp halljuk mint más. Ismernek még olyan embert, aki százhúsz éve lakik ugyanazon a helyen? Bár apró generációs törésekkel, de ükapámtól mostanáig, [… Tovább]

Vers

mondd, szép szerelem

* mondd, szép szerelem, fog-e még csókunk égni ott, a falu közepén, mikor rosszalló tekintetek között karod rám fonod, és mosolyodon folynak végig könnyeid, mikor kék szemed rám nevet –   mondd, szép szerelem, óvjuk-e még a pillanatokat, zsugorin, mert [… Tovább]

Vers

– szelíd ara –

          Szelíd idő jött, egészen békével teli, széltől ringatóznak fáim tarka lombjai. Mozdul a gally, az ág, a törzs is meghajol, ezer levél csókolja egymást lágyan homlokon.   (Ünnepnap ez.)   Ma egy-egy hajszál minden egyes [… Tovább]

Elbeszélés

Utazom haza…

Utazás térben és időben… (az illusztráció Daumier festménye) *   A vicinális lassan döcögött, egyik megállóhelytől a másikig. Utasok szálltak le utasok szálltak fel. Ők egyre cserélődtek, de az áporodott levegő nem. Két foghagyma szagot árasztó atyafi között szorongtam, táskámmal [… Tovább]

Vers

hajnalodik

* nézd, hajnalodik, még álmok neszeznek a némaságban, még a csókok íze szárad ajkunkra, még meg-megremegnek combizmaid, a tűzre emlékezve mi öledben gyúlt, de már a holnapba fáradva nő benned az akaratlan dac, a pillanat, mikor félbehagyva a nemrég még [… Tovább]

Egyéb

Ha leragad a szem

  olykor a közelség magány fészekben talált boldog egység távolság nincs már gondolat karol át érzést s vacognak holdhideg éjben szorítják kezeik így nem vesztik el a szeretet megért a többiből csínján