Tiszai P Imre : mondd, szép szerelem

*

mondd, szép szerelem,

fog-e még csókunk égni

ott, a falu közepén,

mikor rosszalló tekintetek

között karod rám fonod,

és mosolyodon folynak

végig könnyeid, mikor

kék szemed rám nevet –

 

mondd, szép szerelem,

óvjuk-e még a pillanatokat,

zsugorin, mert kincsünk az,

mikor együtt ébredünk,

és az éjben egymásra fonjuk

kiéhezett vágyainkat,

mikor felriadva a csöndre

együtt nevetünk fel –

 

mondd, szép szerelem,

jössz-e még velem kezem

fogva a korai szürkeségben

sietős léptekkel, mert

a menetrend kíméletlen

elparancsol Tőled, és

újra kezdjük számolni

a „nélküled perceket” –

 

mondd, szép szerelem,

felsír-e a könny szemedben,

mikor kezed belém mar,

hogy még ne engedj el,

mert egyedül súlyosak

a léptek a kihalt utcán

vissza, a néma szobába,

hol otthon vagyunk

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:50 :: Tiszai P Imre

Szerző Tiszai P Imre 340 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén