*
mondd, szép szerelem,
fog-e még csókunk égni
ott, a falu közepén,
mikor rosszalló tekintetek
között karod rám fonod,
és mosolyodon folynak
végig könnyeid, mikor
kék szemed rám nevet –
mondd, szép szerelem,
óvjuk-e még a pillanatokat,
zsugorin, mert kincsünk az,
mikor együtt ébredünk,
és az éjben egymásra fonjuk
kiéhezett vágyainkat,
mikor felriadva a csöndre
együtt nevetünk fel –
mondd, szép szerelem,
jössz-e még velem kezem
fogva a korai szürkeségben
sietős léptekkel, mert
a menetrend kíméletlen
elparancsol Tőled, és
újra kezdjük számolni
a „nélküled perceket” –
mondd, szép szerelem,
felsír-e a könny szemedben,
mikor kezed belém mar,
hogy még ne engedj el,
mert egyedül súlyosak
a léptek a kihalt utcán
vissza, a néma szobába,
hol otthon vagyunk
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:50 :: Tiszai P Imre
