Marthi Anna : szürke tiszta ég

köszönöm a kora reggelt szürke tiszta éggel

felh?k nélküli látóhatárt köd sem lepi be léptem

a kinti zaj szétárad és zenévé lesz a csend

beérett ismét egy id?darabnyi rend

bambulás hívott bölcsebb késztetést ügyelve

lelket csiszoló imát visszafejt? meditációba

maradtam volna még új dimenziós álmomban

de színt vallok bátor önmagamat nem vittem

az alvást tartom fenn csupán ezen a szinten

a

 

 

Legutóbbi módosítás: 2012.06.28. @ 22:26 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1338 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak