Boér Péter Pál : A pianevű

Az ötletet, Bátai Tibor, “A palack (kor)szelleme” című versének köszönöm.

 

Muszáj neked folyton és állandóan korholó hangon beszélni a díszpintyekkel? Ha jobban odafigyelsz, még most is érintetlen lenne az a sípcsont regeneráló acélkészülék, de te, az olyan nagyon lepcses szókimondásoddal elriasztod az összes megrendelőt. Már a mű-csípőprotézis foszforeszkálóra festése is csak egy művelet lett, mert beleraktad a szövegbe az oda nem illő műt! Hát mi más lenne egy nem eredeti csont forgórész, mint műség.

Neked hűséggel kellett volna hirdetni a felszínen maradás utolsó előtti szikráját jelentő, találmány jellegű kitalálmányt, acélosan vaskos mellszélességgel. Nincs a legkomolytalanabb forgalmazók között sem olyan, aki vállalta volna. Ezt a sípcsontos ál-ármányt is alátorpedóztad, pedig gyerekkorodtól ismerlek, van benned jóakarat. De a jó szándék nem elég, hogy magam mellett tartsalak, ebben a teljesen kihűlt, rom állapotú, roncs gépekkel még lézengőn benépesített, valamikori gyárban.

Ma én vagyok a szolgálatos, te fogsz dolgozni. Megértetted? Muszáj váltásban csinálnunk, hiszen hová lett az az idő, amikor burgonyarészeg portás bácsik felügyelték körbe-körbe az objektumot, és szolgálat közben, a nem pihe-puha asztalon, nyiszogónak nevezett szigetelőanyagon szundítottuk végig az éjszakát. Most egy személyben vagyok portás, szolgálatos és színjózan biztonsági ember.

Járőrözni fogok egész éjjel, sőt nappal is. Holnap este cserélünk, addig ki kell találnom valamit, különben már az áramlopás ötletadóját sem tudjuk fizetni, és a kétoldalt megcsapolt, víz illetve gáz eltérítések is veszélybe kerülhetnek. Ha valakinek eszébe jutna fizettetni, a számlák tört részét sem fedezné ez a kóceráj…

Azt mondják, ezért börtön jár, teljes ellátással, kicsit kellemetlen környezetben, hacsak nem köztörvényes vademberek közé kerülsz, bizonyos fokig stresszmentesebb. No, ezt az utóbbi lágy gondolatmenetemet dobjuk ki, mint egy záptojást. Most a festődébe szórópisztolyozz, tegnap délután feltaláltam az úgynevezett palackot. Nehogy eláruld, hogy ilyen már létezik, azért kellene beszórópisztolyozni. Egyszerűbben mondva, befesteni.

Te választhatod meg a színárnyalatot, kinevezzük gin-tonicnak. Helyesbítek, arra az Aladdin nevű kölyökre gondolok, aki akármit megdörzsölt, kijött belőle egy olyan gin-tonic szerű – lebegő bölény méretű – kívánság teljesítő. Az a büdös kölök akármit piszkált, vakarászott, mindjárt pattant neki egy nagy darab szolgája, akinek pia volt a neve. Ez a rész minket nem érint, már rég nem portás bácsik vagyunk, sőt sosem is voltunk.

Még azt kell valahogy kitalálnom, hogy ha már a lényeges lakosztály, a palack megvan, hogyan nyomjunk bele egy dzsinnt. Mert ez nem olyan a gin, amelyik csak úgy beletölthető, hanem olyan dzsinnesen gabalygó nagydarab.

Előbb csodalámpában kószáltak tervezői gondolataim, aztán rájöttem, hogy abszurditás, esetleg a gyűrű jöhetett volna számításba. Különben az ilyen palackos nagydarabot – ha valahogy előkerítenénk azt a büdös kölköt, aki aranyvárosokat csináltatott magának -, biztos a markunkban tudhatnánk. A gyűrű micsodája gyengécske volt, talán egy száknyit tudott, a “mit parancsolsz édes gazdám” -nak leadni naponta. Milyen érdekes, ezek az izék, akármi a nevűek, rögtön édes gazdája annak, aki kidörzsöli őket. Ám a csodalámpa gigásza tényleg, tényleg ász volt.

Nos, a palackosok valahol a kettő között helyezkednek el. Egyenlőre még nem tudom honnan szerezzük be, a lényeg, hogy megvan a palack. Most csak képzeld el a következő helyzetet! Fantáziád neked is van, még a szórópisztolyt is tudod használni, sőt, ha kell le is csiszolod róla a ráragadt festéket.

Tehát kezdeti dörgedelmeimet vedd atyáskodó, bár korban egy cipőben járunk, vállveregetésnek. Tehát adva van a következő helyzet. Megvan a palack, kijön a pia nevű, de ez nem fogja megkérdezni, “mit parancsolsz édes gazdám”.

Ki kellene találni egy szelídítő programot. Ez a vadabb, még be nem tört dzsinnek fajtájába tartozó, ide kellene az Aladdin gyerek, hogy rászabadítsa a gyűrű és a lámpás manusait. A gyűrűé elgáncsolná, a lámpásé minden irányból elszigetelné, kellemetlenebbül érezné magát a palackba zártságnál.

Ne nézz olyan biciklikerék szemekkel, én erről meg vagyok győződve! Fontos, de nem mellékes, hogy az elszigetelt, kiterjedni nem bíró – Voltál katona? Olyan ez, mint a tankelvakítása – Dzsinn pánikba esik, és pánikrohama eredményeként, önkéntes palack el nem hagyási szerződést ír alá.

Még nem tudom mi lesz a haszon, amíg az Aladdin gyerekkel nem sikerül egyeztetni és összehozni a szelídítési akciót, addig gondban vagyunk. Amint kezes bárányt csinálunk ebből a félvad, nem emberbarátból, rögtön nem csak szolgál!

Nos kérem, itt türemkedik be a képbe az a pont, amikor már nem lesz szükség a forgalmazásra. Már megint szemnagyobbodásod van! Kérlek szépen, a lefestett, lerendezett palackba berendelt nagy erős, amint hajlandó, per cirka önként és dalolva szolgálni – neked is, nekem is -, megtartunk egy-egy palackosat, aztán le is út, fel is út. Pillanatok alatt egyenlítjük a számlákat és arannyá változtatjuk ezt a roncstelepet.

Beindíttatunk egy olyan termék gyártását, ami a legjobban fekszik, rengeteg munkaerő kell hozzá, másoknak nem rentábilis, de ezek a ronda önzetlen gigászok, vagy gigások – már nem is tudom mik -, megcsinálják.

Persze csak hobbiból csináljuk majd, mert napi néhány vagon pénzt, vagy aranyat is rendelhetnénk, de mit ér az élet, két ilyen kreatív embernek, az alkotás adta sikerélmény nélkül.

Még azt kell megtanulnunk, amikor gáncsolják, illetve gatyába rázzák az Aladdin nevezetű kölyök manusai, hogy megakadályozunk egy palacktalan kóbor dzsinn territórium vadász támadását. Én olyan rendes srácnak éreztem a kölköt abban a dokumentummesében, gondolom magától értetődik, ha ráakadunk, egyből segít.

Ez az izé is olyan, mint a csiga, vannak házas – nem nős, vagy férjezett – és házatlan csigák. Egyben ők is azonosak, lábatlanok akár a dzsinnek. Nos, egy házatlan, csupasz dzsinn támadását kell kivédeni valami jól előre gyártott, működőképes varázsszóval, amitől az hanyatt homlok meneküljön örökös zongoralábnak.

Valami ilyesmire gondolok, hogy “tűnés innen, ez a palack már foglalt”. Ehhez három, négy szakember kell. A kölyök életkorú, a lámpából, gyűrűből és – az akkorra megszelídített – palackból szabadultak együttes, koncepciózus, szakirányú összedolgozása. Gondolom, az ilyen hatékony süket szövegeknek is van valami levédő helye, akár a találmányoknak, bejegyeztetjük.

Akkor most így, hogy egyértelműsítettem céljaink Everestjét, menj kérlek, engem vár a járőrözés kötelessége, téged pedig a munka mezeje, olajosan, koszosan abban a gyárcsarnokban, egyetlen szál fű nélkül.

 

– Hé Maszlogó, elment a józan eszed? Ne rugdoss, mert kirugdoslak minden elképzelt belülről.

– Mit beszél Tomorka? Láttam, hogy hevesen hadar és gesztikulál álmában, gondoltam felébresztem mielőtt megjönne a nagyfőnök. Áll még ez a nyavalyás gyár, de egyre kevesebben vagyunk. Na térjen magához, hoztam egy üveg gint húzza meg! Öblögessen egy jó nagyot utána, mert ebben a rettentően megrekkent, új koncepciójú – milyen szavakat tudok figyeld meg, rám ragasztották – világban, már egy korty ginért is rögtön ítélő kirúgás jár, és nem a hat és felesről.

Legutóbb szerkesztette - Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 751 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/