Egyszer,
mikor eljött az ideje,
velem is történt egy csoda.
Akkor már feléltem
addigi életemet,
s hitetlenkedve
tapogattam a
félkész falakat, körbe-körbe.
A mócsing-kemény éveket
ízlelgetve
a rám rakódott gondokból
valóságos ablakokat véstem.
Ezek után,
a felszínre juttam valahogy,
s maradt nekem is
egy utolsó szalmaszál,
mibe kapaszkodhattam
s ragaszkodhattam.
Majd elmeséltem
újra és újra magamnak,
hogy megértsem
és elhiggyem:
mellékes kálváriámat,
mit csodának hittem,
örökre elveszítettem.
