Tiszai P Imre : pokolra hullok

*

köteleket vagdalsz magadról,

csontodig vágták már húsod,

inakat tépek ki magamból,

a csontjaim vérben nyúzom,

hogy kiszabadulj a tegnapból,

er?d fogytán, halkan súgod:

segíts! felsikoltasz álmodból,

  de elhal hangod, a távolság

          kényszerít némaságra,

kezed lehullik rólam, erőtlen

akaratban könnyek fénylenek,

       

           pokolra hullok – Érted

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén