A Hajógyári-szigeten fölvettél
hegeszt?szemüvegben. De nem
nyomtad a gombot, nem állt meg az id?.
Imitáltad. Imitáltam.
Már nem volt mit hegeszteni, a
hajókat kiállították a Kopaszi-gáton.
Beszéltünk. Többet beszéltünk, mint
kellett volna, mégsem mondtam,
hogy herótom volt az imitálóktól.
(Mert) annyit sétáltam tündérekkel,
Hajógyári-szigett?l a Kopaszi-gátig,
annyi majdnem fénykép…szétszórt id?.
Az én tündéreim kavarnak, halveder
távlatot nyitnak halaknak, onnét
töréstesztre mennek, csillagközi puffernek.
Sétáltam az én tündéreimmel és mese,
mese, mese. Hogy hajót építek, szigetem lesz.
Sisakban, kéksisakban. Hegeszt?szemüveggel.
A Kopaszi-gát búvárai biccentettek sorra,
mint törésteszten a biztonsági figurák.
Egyre apróbbra törtek a Duna-kövek, a
k?b?l vájt hajók, uszadék-reménykollekciók.
