Böröczki Mihály - Mityka : Lépcsőház

2012.06.06. Böröczki Mihály - Mityka Vers 5
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Nincsenek lócák és padok,

csak kopogó rohanások,

lift zörejek-suhogások,

szűrt csöndek, tolakvó zajok.

 

Sűrűbb a csönd. Szűkös idő jut

reggelnek, estnek. Kong a nappal.

Fülledt üresség. Hiány lót-fut,

bújócskázva a pillanattal.

 

Tömötten, egymásra rakottan,

ülnek-nehezülnek a porták,

egy ajtó teng-leng, szaggatottan

kitárogatja sorsát.

 

Valami hűti a világot,

s a karnyújtásnyi távolságot,

a földtől pont az égig húzzák

a függőleges szárú utcák.

 

Legutóbbi módosítás: 2012.06.06. @ 12:50 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.