Minden eddiginél másabb lett ez az év, már értékelni
tudom a pillanatot vagy csak megkedveltem az élet
ízét, de mindegy is, hogy ezt most minek tudom be,
talán csak a csodák éve ez, végre naivitást vetkőz az
ember – minden út a meztelen szépséghez vezet. Már
nem hiszi el, hogy az, mit szájába vesz és belélegez,
esetleg magára kapkod reggel: az ő maga! Járd be a
hajnali erdőt – ott érezhető leginkább a nyíló-tudatú
bölcsek illata. Korcsosult vágyképek tépődnek szét
a fényben, kellemösztönöktől telve bizsereg az éter,
létenergiák ostoba tékozlására figyelmeztet az ég, s
ki egyszer is hajlott a jóra – jajait nem sajogja a térd.
Mint ahol csak csókok születnek, de már nyílnak a
combok, a boldog természetességgel szívja magába
a jót, lélek – szabóollókat lop ördögtől az Isten
s végül mindent elérünk, még azt is, ami nincsen.
Legutóbbi módosítás: 2012.06.06. @ 12:52 :: Kőmüves Klára