Seres László : Átszűrődő fényben

 

Szégyen, vagy hiányérzet,

ahogy átjársz rajtam,

míg védekezem,

kristály-pillantásod metsz,

lehullnak titkaim eléd,

mint testünkről tépett ruhák,

olyannak látsz,amilyen vagyok;

egyre mélyebb medret vág

bennem átszőrődő fényed,

hogy el ne veszítselek.

 

Csontboltozatom alatt hordlak

lelkemig begombolt,

rám terülő kabátként,

hová csak két ember fér be,

te meg én.

 

S látod,

minden egyszerű,

már nem is érzem

hiányod.

 

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.