Saját fotó (telefonnal)
–Miért
ment el némán? –
Jaját nem hallottam,
vajúdott pár levél,
s elvetélt azonnal;
leszédült a földre
vagy ül a kopár ágon,
fiatal volt, mint Te
azon a szörny nyáron,
pedig kétszáz évig
suttoghatott volna,
ezen a tavaszon
nem legyez dús lombja,
haldoklik gyökere,
agonizál ága,
hirtelen lehullott
embrióruhája,
mit tegnap látszólag
még fogasként tartott,
ő is áldozat, mint
aki fölé hajlott,
tán a csonkolt törzsből
oldalhajtása nő,
melyet feszületté
dajkál az idő.
(2012-06-02)
Legutóbbi módosítás: 2012.06.03. @ 07:24 :: Péter Erika