Radnó György : Ölel a szíved

2012 június
Egy távoli hullámzó harangszó,
rezeg reményteli hosszú hangon,
a köd szépíti kéklő kalapod,
s fehér ökörnyál kedves arcodon.
Leplező léptek viszik testedet,
szomorú séta, kilométerek,
zseb-melegében kedves kezed,
hogy’ fogjam én, nem vagyok veled.
Hol léptél rég, nyomaidba lépek,
mutasd illatod körvonalát, kérlek,
pont itt volt lábad, rózsa illatáért,
ismert mozdulat egy kicsi csodáért.
Hullámzó kacaj – virág a virágért,
szívem is dobog, csak érted nem másért,
tündér alakban érzem, értem jössz ma,
s ölel a szíved, mint hordót a pántja.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:14 :: Radnó György
Szerző Radnó György 139 Írás
Már gyerekkoromban szerettem volna író lenni, valahogy úgy ahogy mások mozdonyvezetők. Tinédzser koromban már éreztem késztetést az írásra, eleinte sok verset írtam, ebből az idők folyamán, és a költözések miatt sok elveszett, vagy csak a kicsomagolatlan dobozok mélyén maradt. Informatikusként természetes volt számomra az online módban való publikálás. Eleinte csak magamnak írtam, de több barátom kérésére elkezdtem aktívabban közzétenni társaságokban is a verseimet. Hosszas unszolásra kezdtem el nagyobb körben publikálni és kiadni kötetet. 2012. április végén megjelent az első kötetem "A némaságom kiáltom" című kötet...