Tiszai P Imre : másodpercekbe sűrített szerelem

*

másodpercekbe sűrített szerelem,

mikor idegesen, félve néhány szó

csak, aztán oszd be, „voltál velem”

hát nem elég az és nem volt jó,

 hogy ennyi is jutott? emlékezz

és álmodj, kavard össze a kettőt,

várd újra, hogy megint velem vétkezz,

mert ugye jó az a pár nap mielőtt

 végleg elszámolsz magaddal,

hiánytalanul átadva hús-vér valód

teremtődnek, ki majd azonnal

levet a pokolba, megfizetteti az adót

 Veled, és itt a földön is behajtják

rajtad a mulandó pillanat értékét,

még ég a szádon a csók, és tán várják

a folytatást, Veled a reggel ébredését,

mégis lehunyod szemed, az út kifut

alólad, röhögsz az utolsó pillanatban,

másodpercekbe sűrített szerelem jut,

megérted végre, hogy nincs helyed

                            ebben a világban

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén