Vallomással tartozom magamnak. Egy plátói szerelem áldozataként,
becézhetném Platónnak, álmodozva szerettem bele a Héttoronyba.
Párharcaim magammal megéltem, és rávetült a fényes bet? a kézre.
Lecsordogált mint sötétkék tinta, szerelmem szemembe, kútjaimba.
Csikorogva húztam fel a láncot, arcok tükrében immár jobban látok,
csodálkozom azon, hogy mindannyian emberb?l és foltos homályból,
árnyékai vagyunk egy felülmúlhatatlan képzeletnek, tudom, hiszem,
hogy félárnyékaink közén, a résen át, Isten szúrja belénk napsugarát.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:56 :: Marthi Anna