Maretics Erika : A kútásó

Az éjben, egy bagoly fölrikolt.

A kútásó megérkezett, útja végére ért.
A bánat csiszolt k? csupán, emlék.
Vállán a múlt bíbor köpönyege,
az útelágazásnál id?zik tekintete.

Faragott pipájával sétál.
A telihold mozdulatlan rég,
a valóság csak egy vékony szál
mely múltjához köti, árnyék.

Darazsak zümmögnek a bokor alatt.
fakerítés korhadón áll
csonka k?híd, mely a folyóba szakadt,
festett valótlanság a táj.

A kútásó ért?n figyel Szent Tánc ünnepén,
láp szörnyével együtt nevet.
Széles szalmakalapját eldobja könnyedén,
hajára csillagcsokrot vet.

Szentjánoskenyérfa a lápnál várja,
mélyzöld levele boldogan rezeg,
a szikla felé dús lombját nyújtja,
ma a kútásó végre megérkezett.

Legutóbb szerkesztette - Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 201 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.