Élni akarok,szétnyílt lebernyeg,
vágytalan megdőlt fa, foltozott levél.
Még visszaaggatott ajándék a volt,
a van, nem számolom, mi mennyit ér,
mi hozhat lázba, mikor a holt is tűzben ég,
s vészmadár károg keserűnporig alázva.
Impotens szó a szűzbeszéd,
varjak átka a keselyűn.
Ha elvész a jó,
tűzölben féltőn ki hordoz.
A színehagyott pirkadat halálnak való.
Leülök asztalodhoz élet
kihunyni, mint a nap.
Átszablak, varrok,magamhoz igazítalak,
s kihordlak elnyűtt lélek,
mint a csillagokrájuk zuhanó fény alatt
a nyűgös gyönyörűséget.
(Kép:John George Naish: Titánia)
Legutóbbi módosítás: 2012.06.30. @ 18:25 :: Seres László
