Seres László : Nyűgös gyönyörűség

 

Élni akarok,szétnyílt lebernyeg,

vágytalan megdőlt fa, foltozott levél.

Még visszaaggatott ajándék a volt,

a van, nem számolom, mi mennyit ér,

mi hozhat lázba, mikor a holt is tűzben ég,

s vészmadár károg keserűnporig alázva.

 

Impotens szó a szűzbeszéd,

varjak átka a keselyűn.

Ha elvész a jó,

tűzölben féltőn ki hordoz.

A színehagyott pirkadat halálnak való.

Leülök asztalodhoz élet

kihunyni, mint a nap.

Átszablak, varrok,magamhoz igazítalak,

s kihordlak elnyűtt lélek,

mint a csillagokrájuk zuhanó fény alatt

a nyűgös gyönyörűséget.

 

 

(Kép:John George Naish: Titánia)

 

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.