Ady Ágota Melinda : Luis Cernuda – Hol a feledés tanyát ver (Donde habite el olvido)

 

Hol a feledés tanyát ver,

Pirkadat nélküli tágas kertekben:

Ott maradjak egyedül én

Csalán közé temetkezett kő emléke,

Melyen megszabadul álmatlanságától a szél.

 

Nevem hagyja el a testet

Melyet jelölt, és századoknak martalékául essen

Ott, ahol a vágy sem él meg többé.

 

E tágas vidéken a szerelem, a kétségbeesés angyala

Ne mártsa hideg acélként

Szívembe szárnyát

Mosolyogva, eltelve lenge irgalommal, miközben egyre nő a gyötrelem.

 

Amott végződik e terhes sóvárgás, mely saját képe szerinti teremtőt követel

Más élete alá rendelve sajátját

Hol nincs látóhatár, csupán tekintetek szemtől-szembe.

 

Ott fájdalom és öröm változzon át szóvá,

Ég és föld szülessen emlékéből;

Tudtom nélkül végre lehessek én is szabad,

Homályban és ürességben feloldódva

Pehelykönnyű, gyermeki ártatlanságban.

 

Amott, amott a messzeségben:

Hol a feledés tanyát ver.

 

*

 

Donde habite el olvido — Luis Cernuda

 

Donde habite el olvido,

En los vastos jardines sin aurora:

Donde yo sólo sea

Memoria de una piedra sepultada entre ortigas

Sobre la cual el viento escapa a sus insomnios.

 

Donde mi nombre deje

Al cuerpo que designa en brazos de los siglos,

Donde el deseo no exista.

 

En esa gran región donde el amor, ángel terrible,

No esconda como acero

En mi pecho su ala,

Sonriendo lleno de gracia aérea mientras crece el tormento.

 

Allá donde termine este afán que exige un dueño a imagen suya,

Sometiendo a otra vida su vida,

Sin más horizonte que otros ojos frente a frente.

 

Donde penas y dichas no sean más que nombres,

Cielo y tierra nativos en torno de un recuerdo;

Donde al fin quede libre sin saberlo yo mismo,

Disuelto en niebla, ausencia,

Ausencia leve como carne de niño.

 

Allá, allá lejos:

Donde habite el olvido.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Ady Ágota Melinda
Szerző Ady Ágota Melinda 0 Írás
Semmit sem lehet elmondani, így hát mindig lehet még több szót ejteni róla...