Goór Szilárd Szerző
Vezetéknév
Goór
Keresztnév
Szilárd
9 év ezelőtt 6s Hozzászólások

Utolsó Mohikán mosolyogva ébredt. Szemeit résnyire húzva próbálta felmérni a körülötte lévő tárgyakat, de még mindig az álom hatása alatt, ismeretlennek találta wigwamját. Dünnyögve húzta fejére a takarót, megpróbálkozva a lehetetlennel: visszatérni az álomba, ahol ébredés előtt épp csókközelbe került Esőben Táncolóval, kit már régóta kergetett, és akit végül egy tisztáson sikerült utolérnie.
      Beletelt vagy fél órába, mire feladta a hiábavaló próbálkozást, s nagy nehezen rávette magát arra, hogy kivánszorogjon a sátorból. Enyhe morcossággal szemlélte meg az előző este kiakasztott ruhákat… a fehér bölény bőréből készült, egyébként vakító nadrágon nem sokat segített a mosás…
      Felidézte, mit is mondott neki Esőben Táncoló az ilyen foltokról…
      – Motyókappan? Nem, az nem lehet… mohólappan? – kétségbeesetten nézett fel az égre. – Nagy Manitou, most segíts! Ritka a fehér bölény, nem engedhetem meg magamnak a nadrág elvesztését… meg aztán Esőben Táncoló is megsértődne, ha elfelejteném, mit mondott.
      Manitou kegyes volt… de – némileg elcseszett – humorérzékről adva tanúbizonyságot, nem hagyhatta ki a lehetőséget és ráborította Mohikán fejére a wigwamot… talán tanul belőle, s legközelebb jobban odafigyel.
      Utolsó Mohikán magában motyogva kászálódott ki a romok alól…
      – Mosószappan… hogy lehet ezt elfelejteni? Talán… – felsandított -, no nem, hagyjuk.
      Belovagolt a városba… nem szerette ott a népeket, gyanús volt neki üres tekintetük, sunyi arckifejezésük. De mosószappanjuk biztos van. Elhaladt a szalon mellett, szépen metszett ajkait gúnyosan lebiggyesztette a kitámolygó, tüzes víztől bűzlő, satnya fehérek láttán. Elásta a tomahawkot, elszívta a békepipát, így nem tette azt, mit vére diktált, hogy ugrassa nekik lovát, majd csatakiáltást hallatva, vesse rájuk magát, kését mártsa bűntől fekete szívükbe, s tűzze skalpjukat az öve mellé…
      Így aztán csak továbbporoszkált, méltóságteljes arckifejezéssel rezzenetlen arcán…
      Odaérve a vegyesbolthoz, leszállt Vadócról. Befelé haladva megállt egy pillanatra, odasimította arcát a melegtől kissé pilledt musztáng arcához, s szeretetteljesen a fülébe súgta: – Imádlak, te dög!
      Vadóc persze kiröhögte szentimentalizmusát és az itatóhoz ballagott, szeme sarkából követve Utolsó Mohikán útját a bolt felé.
      Mohikán belépett az ajtón. Enyhén elfintorodott az áporodott macskahúgy bűzétől, de leküzdötte viszolygását és elszántan a pulthoz lépett.
      – Jó napot, egy mosószappant kérek.
      A pult alól felröhögött valaki: – Micsodát??? Mosószappant? Hol él maga, az őskorban?
      Mohikán elvörösödött, de uralkodott magán.
      – Igen, asszonyom, mosószappant.
      – Hát persze, mosószappant!!! – vihogott fel a pult alól felemelkedő nőszemély. – És kisasszony vagyok!
      – Bocsásson meg kisasszony – felelte kínos udvariassággal Mohikan, miközben agyán átvillant pár igen különös kép, amikben totemoszlop, tomahawk, lekötözött nő, meg vér szerepelt, miközben ő kacagva körbelovagolta az oszlopot, válogatott sértéseket vágva a sápatag nőszemélyhez, nagyon jól mulatott.
      – Szóval, kérnék egy mosószappant – szűrte fogai között a szavakat.
      – Ó persze, máris, megnézem az őskori leletek között – vihogott a galád, megsértve ezzel Mohikán önérzetét és Esőben Táncolót egyaránt, hisz a lány ajánlotta neki a szappant, így, aki kineveti a szappant, az Esőben Táncolót is kineveti.
      – Nagy Manitou, adj erőt, hogy elviseljem a hülyéket, kérlek!
      Hazafelé poroszkálva már sokkal vidámabb volt… vidámságában lehetett némi szerepe a mögötte kígyózó füstfelhőnek a város felett. A távolból hallatszó sikolyok és kétségbeesett kiáltások vigyorgásra késztették, ami némileg idiotoid arckifejezést kölcsönzött szép arcának.
      A vigyor csak akkor hervadt le arcáról, mikor a mosószappannal az egyik, nadrágjával a másik kezében lerohant a folyóhoz. Az elé táruló látványtól a földbe gyökerezett. A folyó partján Nagy Duda hevert vérbefagyva. Kezei még szorították Mohikán ingjét, fejétől nem messze egy gyermekfejnyi kődarab hevert.
      Mohikán dühösen meredt a szurdok sziklafalára és a földhöz vágta kincsét, a mosószappant.
      – A rohadt életbe! Idén már a második mosógépemet teszi tönkre a vízkő!!!

14 év ezelőtt No comment

Az ígért folytatás…

A harcos félig ájultan hevert a Hegy egyik barlangjában. Kábult agya megpróbált rendszert teremteni a hagymázas lázképek között, mérsékelt sikerrel. Kétségbeesetten próbált megragadni minden értelmesnek t?n? emléket, hogy majd abba kapaszkodva próbáljon meg kimászni az eszméletvesztés éjfeketébe üvölt? kútjából. Az eszmélés felvillanó pillanataiban szeme kétségbeesetetten kutatta barlangja falait, hátha lesz hova vetni képzeletének horgonyát, s elindulni a történetben, talán még végére is érni. Jó darabig nem járt sikerrel, vissza-visszahullott a kútba, mígnem akaraterejének pattanásig feszített láncaival sikerült lehorgonyoznia egy emléknél…

 

Akkor már egy ideje külön barlangban élt, elege lett a … falu szabta korlátokból, megelégelte a számára kiutalt barlang korlátait, azt, hogy barlangrajzai id?r?l-id?re elt?ntek, vagy csak másnap jelentek meg, mikor rágondolta ?ket a falra, vagy éppen nem t?ntek el, mikor letörölte ?ket, számtalan kellemetlenséget szerezve ezzel alkotójuknak. Persze leckének ez sem volt utolsó, kezdte megtanulni, hogy csak azt gondolja a falakra, amivel nem tudnak visszaélni mások.

 

Költözése nem tette elszigeteltté, továbbra is látogatta … falu barlangjait, id?vel ?k is be-betértek hozzá, barlangja nyitva állt mindenki el?tt. Ott, a falu barlangjai között talált rá a királyn?re is.

 

Különös találkozás volt. A már ismert barlangok falain találkozott el?ször a királyn? telérjével, majd engedve kíváncsiságának meglátogatta a királyn? barlangját. a harcost leny?gözte a királyn? barlangjának fensége, a hódolók tömege, a csillogás, s a kedves szavak, mikkel az uralkodón? fogadta ?t, az egyszer? harcost. Kétkedés nélkül csatlakozott ? is a hódolókhoz, s itta úrn?je szavait, vakon hitte, azok mind igazak. Olykor elkísérte a barlangon kívülre is, páradmagával követve az imádott királyn? naperny?jét, tágra nyílt szívvel fogadva mindent, mi t?le jött.

 

Teltek a hónapok, a harcos pedig töretlen hittel és szeretettel csüngött úrn?je szavain, s h?séges kutyaként leste parancsait, mik sokkalta inkább t?ntek – akkor még – kéréseknek. A királyn?nek szokása volt elvonulni, ilyenkor senkivel nem állt szóba, s alattvalóira a sötétség reszket? magánya borult. Voltak, kik dacoltak akaratával, ellent mertek mondani neki, s volt oly balga is, ki ennek hangot is adott. A harcos pedig harcolt, hisz ez volt a dolga, az élete. Kétkedés nélkül, vakhittel vívta meg háborúit más barlangok lakóival, soha nem kérdezve a másik felet, hogy kíván-e az háborúzni. Neki elég volt úrn?je szava.

 

Az emlékek lassacskán visszaadták a jelen formáit és hangjait, s a harcos lassacskán elérte a kút peremét. Eszmélésének els?, elsodró érzelme a harag volt. Most már emlékezett: földre sújtotta ?t egy hátulról érkez? csapás, amit leginkább csak magának köszönhetett, hisz bízva fordított hátat, pedig megtanulhatta már harcokkal töltött évei alatt, hogy ne bízzon, különösen azokban a lényekben ne. Ott hevert hát a saját mocskában, fetrengve az önvád kínzó ostorcsapásaitól. Reménykedve nyújtotta kezét a királyn? felé, de az észre se vette szenvedését, fejét felvetve lökte félre a vérmocskos kart.

 

Hogy is vehetné hasznát egy királyn? egy földresújtott harcosnak?

 

A harcos lassacskán épült fel sebeib?l, de leginkább lelke fájdalma volt az, mi kínozta. Életét kockáztatta, vérét hullatta a királyn?ért harcai során, de már tudta, eszköz volt csupán. Most már feleszmélt, s döbbenten látta az igazságot, a királyn? valója a maga nyers ?szinteségével tárul döbbent szemei elé.

 

De ez már ismét egy másik történet…

14 év ezelőtt 5s Hozzászólások

Minden, valóságos, él?, vagy holt, illetve kitalált személlyel való hasonlatosság jelen esetben nem törvényszer?en a véletlen m?ve, sokkalta inkább a saját maguké, illetve a szerz?é.

Különös Hegy volt. Hatalmas, felh?k közé nyúló, hólepte csúcsokkal koronázott meredek sziklafalaival, sokkalta inkább t?nt emberkéz – kérdés, mily emberi er? alkothat ekkora építményt, s épp ide, a világ peremére – emelte falnak, mint természetes képz?dménynek. Az egész látóhatárt betöltve, dölyfösen nyújtózkodott, megálljt parancsolva minden arra haladónak. Az öregek történetei szerint a Hegyen túl már az örök sötétség birodalma fekszik, hol különös, ember el?tti lények rágják az élet gyökereit, vak szemük mélyén az ?rület tüzei lobognak, s gy?lölnek mindent, mi él, s érez. Aki elvándorol a falakig, hallhatja ahogy fogaik ?rjít? hangon ?rlik táplálékukat, érezheti excrementumuk b?zét. Gondolhatnánk, kihalt a Hegy evilági oldala, józan, épesz? ember miért is fordítaná erre élete szekerét?

 

 

Mégis, a Hegy barlangokkal pettyezett szikláin az élet tombol, s borítja be élénk, zajos nyüzsgésével a rideg köveket. Zarándokok, remeték, kíváncsiak, s unatkozva téblábolók tapodják ösvényeit, ottjártuk nyomait ?rzik a barlangok lángkormolta falai, dacolva az id? vasfogával. Egyes barlangokat s?r?bben látogatnak, mint másokat, itt olykor bábeli hangzavarba fulladnak a látogatók visszhangjai. a Hegy b?kez?, bárkinek jut barlang, amit maga kedvére rendezhet be, szinte végtelen szabadságot élvezve töltheti meg falait gondolataival, érzéseivel. Persze a szabadság csupán illúzió, egyes barlangcsoportok tulajdonjogát a Hegy lábánál fekv? falvak birtokolják, bár készségesen engednek át bárkinek egy-egy barlangot, megkérik az árát. S nem kérnek fizetséget cserébe, de szigorú szabályokkal vetnek gátat a teljes szabadságnak. Rágondolhatod a barlangfalra bármely érzésedet, de csak akkor, ha ezzel nem sérted meg a … törvény …-edik paragrafusát, ellenkez? esetben letöröljük az érzésedet, kipurgáljuk a gondolatodnak még a nyomát is a falról, s ha nem férsz a b?rödbe, s élni kívánsz életadta jogoddal, hogy azt, amit csak akarsz, akkor bizony elveszik t?led a barlangot, s kereshetsz másikat, de nem itt. Van még falu, számtalan. S a zarándokok közt vannak olyanok is, kik nem érik be a falubarlangok adta lehet?ségekkel, ?k maguk vájnak sebet a Hegy szikláiba.

 

 

A legtöbb ember csupán átutazó, még azok is, kik saját barlanggal rendelkeznek. nem itt élnek, csupán nyomaikat hagyják a falakon. Akár naponta többször is elsétálnak ide, a falakon hagyják hangjukat, majd visszatérnek az életbe. Néhányan azonban a barlangokban élnek, az élettel felhagytak, maguk kis világával elégedetten fogadják külvilági látogatóikat, elégedetten dorombolva kéjelegnek saját fontosságuk tudatában. Hisz oly sokan tekintenek be barlangjukba! oly sokan hagyják ott náluk hangjukat, így hát ?k fontos emberek, nem akárkik, nem afféle vándor lelkek. ?k maguk a világ, A Hegy, az élet, gondolják, s afféle uralkodóként tekintenek magukra.

 

 

A barlanglakók persze el?szeretettel közösítik ki maguk közül azokat, kik nem úgy gondolkodnak, éreznek, mint ?k, hisz azok mind deviánsok, az élet esszenciája az ? zugaikban csörgedez, s nap, mint nap csak fúrják magukat el?re, a mélybe, behatolva a Hegy gyomrába, hatalmas tárnákat, vakfeketébe vesz? folyosókat gondolva a puszta anyagba. Hatalmukhoz kétség nem férhet, hisz még mások gondolatainak is gátat vethetnek, hol azzal, hogy letörlik a nekik nem tetsz? gondolatokat a falaikról, hol azzal, hogy más barlangok faláról töröltetik le azokat azokkal, kikr?l úgy gondolják, markukban van. Hathatós eszközökkel operálnak ?k: zsarolnak, kiközösítenek, befeketítenek.

 

 

Róluk, s cselekedeteikr?l szólnak majd következ? történeteim.

Diagnosis
14 év ezelőtt 4s Hozzászólások

Csend van. Nem afféle jótékony, mindent beborító, átölel?, elringató csend, ó nem. Inkább olyasféle, miket temetéseken, halottasházakban nem hallani, miközben mindenki a gondolataiba merülve színleg az elhunytat gyászolja, miközben: mibe fog fájni nekem ez az egész herce-hurca kivettem a ruhát a mosógépből lekapcsoltam a gázt befizettem a számlát a gyereket el kell vinni oltásra a kutyatáp kifogyóban anyám már megint a ház miatt ágál’

Zsongó csend… kérdőn nézek az ágyam lábánál álló főorvosra, aki még mindig a lázlapomat -hülye elnevezés, nincs lázam- nézegeti, kerülve tekintetemet. Nem csak az én szemem kutatja rezzenetlen clownarcát, a vizitre odagyűlt gyakornokok szintén őt lesik. ők áhítattal én pedig bosszús türelmetlenséggel.

Megköszörülöm a torkom. Nehezebb, mint gondoltam volna, gégém taplószáraz, szinte érzem amint lehasad belőle pár lemez, korhadtan, rozsdásan zuhan le, végig a tüdőcsúcsokig szaggatva bensőmet- köhögés, száraz, öreg köhögés lesz a figyelemfelkeltésnek szánt krákogásból, ugatva, reszelősen rázza testemet a fullasztó roham.

Színleg aggódó rutinkezek kapnak felém, megragadnak, nyomnak vissza az ágyra, egy rideg tekintet, nem is emberi, automata ez is, rátapad a monitorra, sípolás, izgatott hangok adrenalint 10 milligrammot ne oda igen csinálja már intubálást kérek ‘ figyeljék meg a endotracheális tubus bevezetését

Egy hirtelen zökkenéssel visszaránt egy kar az alagútból – ég a torkom, könnyek marják szemeim – lassan tisztul ki a látásom, az ágyamnál már csak a főorvos – szánakozva néz rám divatos gucci szemüvege mögül, tétován megigazítja nyakkendőjét (van rajta valami márkajelzés, gondolom ez is valami armani, vagy pierre carden – nekem kínai van, kettőt fizet hármat kap).

-Khhmm – Ő is a torkát köszörüli, de nem nem figyelemfelkeltés minden figyelmem az övé mond már bazdmeg ne kínozz krákog húzza az időt kedvem lenne elkapni a nyavalyás nyakkendőjét és szorítani hogy ne krákogjon ne húzza azt a kevés időt az én időmet, de csak nézem ahogyan a szavakkal küszködik – már-már megsajnálom a hűvös sebészrobot maszkja mögül kikandikáló embert…

-Doki, ne raboljuk egymás idejét – mi van velem?
Szánakozva néz rám –
-Sajnálom -kezd bele, de én már nem bírom ráüvöltök, amennyire meggyötört testem engedi, nekifeszülök a szíjjaknak
-Mond már bazdme  -Őrjöngök  én itt lebegek, ez meg itt sajnálkozik a rohadt életbe megkapod a nyavalyás paraszolvenciádat, csak köpd már a pofámba, hogy rákos vagyok vagy akármi, csak mond, mert megőrjít már ez a –

Megrázza magát, visszatér a hűvös profi.

-Sajnálom mister Goór, önnél egy igen ritka és különösen ellenálló betegséget diagnosztizáltunk. Sajnos már kés? bármilyen érdemi beavatkozáshoz, csak a kínjait tudjuk megkönnyíteni  önnek mister Goór halálos betegsége van
-De micsoda??? Bökd már ki, ne szarozz
-Lelke van, mister Goór, bassza meg

Haiku – Természet
15 év ezelőtt 11s Hozzászólások

Pontosabban inkább afféle "haikulike". Vallom, hogy igazi haikut csak japán írhat, minden más dilettáns próbálkozás (nem a nemzetiség, hanem az évszázados-ezredes szokások, életmód, mismás miatt)…

Vízililiom
tava mélyén aranyhal
mosolyra fakaszt

A szorgos hangya
naphosszat lohol, de majd
enyészeté lesz

A virágszirmok
lében lapul lénye
minden csírája

Ujjbegyen pihen
egy szemtelen katica
Kacsintott talán?

Bimbódzó virág
harmatcseppes szirmán
Egy méh megpihen

Síró játék
15 év ezelőtt 4s Hozzászólások

Ott vannak azok a pillanatok, mikor hiába vagy er?s, nem tudsz ellene küzdeni, s maga alá gy?r, bárhogyan is küzdesz ellene…

Mennyire gy?lölöm ezt az érzést. Nem jókedvemben teszem, meg kell tennem, nincs mentség, nincs kibúvó. Ezt nem lehet pótolni, helyettesíteni. Pavlovi reflex: már el?tte könnyezem. De ezek a könnyek gyorsan tovat?nnek. Ezek még nem az igazi könnyek, csak afféle ómenek, mik el?revetítik a rám váró iszonyatot.

Húzom, halogatom, de hiába. Nekilátok, végig kell csinálnom, ha beledöglök, akkor is. Megremegnek az orrcimpák, az ismer?s facsaró érzés most még csak lassan kúszik végig az idegpályákon, csalóka haladékot adva. De nem sokáig tart ez a nyugalom. Egyre jobban ég a szem, a s?r? pislogás sem odázhatja tovább az elkerülhetetlent. sszeszorítom ajkaim, hátha, de ez sem segít. Remegek, fátyol. Már csak homályosan látok, elnagyolt formák úsznak tova szemeim el?tt. Egyre jobban és jobban feszít az érzés, szemeim már könnyekben úsznak, de még mindig nem akarom megadni magamat az érzésnek.

De kevés vagyok ehhez. Egy dühös sóhaj kíséretében átszakad a gát és megállíthatatlanul zokogok. A könnyek marják arcom, sós ízzel töltenek meg, kegyelmet, könyörületet nem ismerve.

Utálok hagymát pucolni.

Csak egy…
15 év ezelőtt 6s Hozzászólások

Egy különös találkozás egy bár eldugott sarkában. Egy el-elcsukló hangon elmesélt történet és egy papírköteg â??egy jegyz?könyv másolata- szolgált alábbi történetem alapjául. A történetben â??az eseményekben résztvev?k kérésére â?? megváltoztattam a személyneveket. Egyebekben igyekeztem h? maradni a történtekhez.

[Földi irányítás] Földi irányítás Bloed ?rnagynak. Rendszerellen?rzés.
[SZ16 Gy?jt?egység] Bloed ?rnagy Földi irányításnak. Megkezdem a rendszerellen?rzést. Elektromos rendszer: zöld. Navigáció: zöld. Szivattyúk: zöld. Hajtóm?vek: zöld. Szárnyak: zöld. Minden rendszer rendben.
[Földi irányítás] Földi irányítás Bloed ?rnagynak. Ellen?rzés nyugtázva. Kettes pálya tiszta, megkezdheti a felszállást.
[SZ16 Gy?jt?egység] Bloed ?rnagy Földi irányításnak. Szárnyak 80%-on. Megkezdem a felemelkedést. Ezredes, mondja meg Sashanak, hogy ötre otthon vagyok, tartsa melegen a vacsorát.
[Földi irányítás] Földi irányítás Bloed ?rnagynak. Nyugtázva. Célkoordináták feltöltése indul. ?rnagy, ha nem tartja be a rádiózási szabályzatot, akár vissza se jöjjön.
[SZ16 Gy?jt?egység] Bloed ?rnagy Földi irányításnak: Célkoordináták letöltve. Nyugtázva. Értettem. De azért szóljatok Sashanak.
[Földi irányítás] Földi irányítás Bloed ?rnagynak. Nyugtázva, zöld út. Ismétlem, zöld út. Sok sikert ?rnagy.

A gép könnyedén szelte a leveg?t, a szárnyak halkan zúgtak, elmosódott foltjukon megcsillant a lemen? Nap fénye. A turbulencia meg-megdobta a gy?jt?egységet, de pilótája olyan természetesen módosította újra és újra a repülés irányát, mintha csak szándékosak lettek volna az elmozdulások. Elmosolyodtam. Mégsem vesztett kárba a sok munka, amit Bloedba fektettem. Nehéz volt a kiképzése, de megérte veszk?dnöm vele. Forrófej?, makacs, nyakas zöldfül?ként került a kezeim alá, de két nagyperiódus alatt igazi pilótát neveltem ebb?l a beképzelt tropolisi fiúból. Igaz, a forrófej?ségét nem tudtam kiverni bel?le, de majd megtanulja â?? a saját kárán â?? hogy a kiképzés és a valóság közötti határvonal akár szakadék is lehet, bizonyos esetekben. Vagy megtanulja kordában tartani az érzelmeit, vagy hamarosan egy szétken?dött folt lesz bel?le valamelyik khelosz falán. De ezt a kockázatot minden gy?jt?pilótának vállalnia kell. A bátraké az ég. Meg a kiemelt juttatások, természetesen.

[Sz16 Gy?jt?egység] Bloed ?rnagy Földi irányításnak. Elértem a célterületet. Megkezdem az ereszkedést.
[Földi irányítás] Földi irányítás Bloed ?rnagynak. Célterület nyugalmi fázisban, minden státusz zöld. Ismétlem minden státusz zöld.
[Sz16 Gy?jt?egység] Bloed ?rnagy Földi irányításnak. Nyugtázva. Szárnyak 60%-on, lábak kinn. Ismétlem lábak kinn.
[Földi irányítás] Földi irányítás Bloed ?rnagynak. Nyugtázva. Kezdje meg a szkennelést.
[Sz16 Gy?jt?egység] Már meg is kezdtem Föld. Már meg is kezdtem. Van itt anyag, b?ségesen, három telért is jelez a rendszer. Csak bökjetek rá az egyikre és már rajta is vagyok.
[Craigh ezredes] ?rnagy, tartsa magát a protokollhoz, vagy megfenyíttetem. A kettes és a hármas telér túl rizikós, álljon rá az egyesre.
[Sz16 Gy?jt?egység] Értettem, Ezredes! De, a kettes¦
[Craigh ezredes] ?rnagy, amennyiben képtelen felfogni egy egyszer? utasítást, most azonnal visszarendelem. Nyugtázza az egyest. Nem érdekel, hogy milyen kecsegtet? a másik két telér, ez a második bevetése, ráér még bankot robbantani. És nem kérek kommentárt.
[Sz16 Gy?jt?egység] Értettem, Ezredes. Egyes telér. Nyugtázva. Leszállok. Ismétlem, leszállok.
[Földi irányítás] Földi irányítás Bloed ?rnagynak. Nyugtázva. Küldje át a szkent.

Az adatok elözönlötték az irányítópult kijelz?jét. Magamban füttyentettem. Ha ez a leggyengébb a háromból, milyen lehet a többi? Pár pillanatig eljátszottam a gondolattal, hogy mégis átküldöm egy másikra, de aztán gyorsan lebeszéltem magam róla. Elég öreg róka vagyok ahhoz, hogy ne homályosítsa el a józan ítél?képességemet az extraprofit.

[Sz16 Gy?jt?egység] Bloed ?rnagy Földi irányításnak. Lent vagyok. Ismétlem lent vagyok. Minden státusz zöld. Ismétlem minden státusz zöld.
[Földi irányítás] Földi irányítás Bloed ?rnagynak. Nyugtázva. Megkezdheti a fúrást.
[Sz16 Gy?jt?egység] Bloed ?rnagy Földi irányításnak. Nyugtázva. Fúrófej szintben. Megkezdem az injektálást.

Valami nem stimmelt. A monitorra érkez? adatok alapján túl gyorsan hatolt át a fej a felszíni rétegeken. Egy ilyen telér felett jóval vastagabb rétegek helyezkednek el.

– Hadnagy. Mutassa csak még egyszer azokat a szkenadatokat. â??szóltam rá az irányítóra. A hangomból kicseng? feszültség hallatán többen is rámpillantottak, de arckifejezésem láttán ugyanolyan gyorsan vissza is fordultak az irányítópultjaikhoz.
– Itt vannak uram. Valami gond van?
– Ne kérdez?sködjön fiam. â??nem vallottam be neki, hogy még én sem tudom, van e. De valami nyugtalanított. Ajkaimat összeszorítva néztem az adatokat.
– Ez így átláthatatlan. â??mordultam fel. â?? Vesse ?ket össze az el?zetes prognosztizációkkal. Nem, ne így. Hozza egymás mellé mindhármat. Jó. Most vetítse rá az el?zetes elemzéseket. A kurva életbe¦

Megfojtom, felakasztom, és még fel is darabolom ezt az átkozott taknyost. Egy ügyes átvetítéssel felcserélte a telérek adatait és a kettesre landolt. Düht?l elvörösöd? fejjel hajoltam a pulthoz.

[Craigh ezredes] Na ide figyelj, te anyaszomorító sheebaszéklet. Olyan sebesen emeld fel azt a rohadt gépet, mintha a hátad mögött állnék és azonnal hozd vissza azt a hülye seggedet a bázisra. Azonnali hatállyal felfüggesztelek. Értetted Bloed? Azonnali hatállyal.
[Sz16 Gy?jt?egység] Bloed ?rnagy Földi irányításnak: Rosszul hallom, ismételje.
[Craigh ezredes] Azt mondtam, hogy azonnal ¦

Statikus zörej. Ez a nyavalyás sheeba (igen, sheeba, mert aki ilyet tesz, annak semmivel nincs több esze, mint a azoknak a n?stény marháknak, amiknek testfelépítése alapján tervezték meg a mérnökök a gy?jt?ket) lekapcsolta a rádiót. Tudja a rohadék, hogy ha tele tartályokkal tér vissza, akkor szemközt röhöghet, a profit fontosabb a fejesek szemében, mint az engedetlenség. Még csak nem is szólhatok egy szót sem, jómagam is nemegyszer megtettem, hogy fittyet hánytam az utasításokra, de azok más id?k voltak. Akkor még nem voltak ködzárak, nem volt Kék halál, nem volt Dögszél. Akkor még csak a célterületek kiszámíthatatlansága okozott meglepetéseket. De az utóbbi id?kben egyre több, eddig ismeretlen veszély bukkant fel, túlontúl kockázatossá téve az ilyen vállalkozásokat, mint amit ez az átkozott is csinált. Az elemz?k még mindig kutatják, mi okozhatta a 232545-ös kheloszban történt katasztrófát. Amit eddig tudunk, az alapján nevezték el az agyasok Dögszélnek. Hirtelen jön, szinte a semmib?l, el?ször iszonyatos turbulenciába viszi a gépeket, majd lebénítja a szárnyakat. Mindez még hagyján, de a katapultrendszert is kiiktatja, lehetetlenné téve a zuhanó gy?jt? elhagyását. Erre ez az isten barma reszkírozik. Csak kerüljön a kezeim közé¦

[Craigh ezredes] A rohadt életbe Bloed, tudom, hogy hallasz. Most azonnal emelkedj fel és térj vissza!
[Sz16 Gy?jt?egység] ¦

Dühöngtem. A konzol, dühömmel mit sem tör?dve sorjáztatta el?ttem az adatokat. Nyomásértékek, mélységadatok, injekciós fázis megkezdve. Elkezdte. Tehetetlenül néztem a mutatókat.

– Ezredes!- fordult hozzám izgatottan a beosztott irányító. – Ezredes, a célterület elmozdult a jelölt koordinátákról! És¦
Pánikol a kölyök is. Fújtam egyet, Bloed lépése felett érzett haragomat félretettem, ez mindennél fontosabb lehet.
– Hányadik szolgálata ez, hadnagy? – kérdeztem az izgatottságtól remeg? irányítótól
– A harmadik uram, de ilyet még nem láttam. Nem a normális vektorok, hanem¦
– Mutassa. – toltam félre a fiút a konzoltól.

A fenébe is igaza van a kölyöknek. A célterületek mozgását általában egy periodikus mátrixszal be lehet határolni, de id?nként kiszámíthatatlan dolgokra képesek. Mint most ez is. Valószín?leg Bloednak sikerült megbolygatnia a felszínt, githetre â??žérz?? felszíni rostra- fúrt, vagy elrontotta az injektálást. Leginkább az utóbbira gyanakodtam, mostanában egyre több baj van a befecskendezett anyaggal, gyenge a hatásfoka, nem képes megakadályozni a célterületek impulzusait.

[Craigh ezredes] Kölyök, ez már nem játék. Azonnal, ismétlem, azonnal emeld el a gépet! Gondolj Sashára, te istenverte barom!

Már percek óta nem érdekelt a protokoll, miként a felém forduló felháborodott tekintetek sem. Annak idején megígértem Sashának, hogy vigyázok a férje nyavalyás seggére, és ezt nem akartam megszegni¦ annyi megszegett ígéret után. Sheeba legyek, ha hagyom, hogy holmi h?sködés megakadályozzon ebben.

– Hadnagy, azonnal küldje ezt a kódot a gépre! â?? nyújtottam a némán tátogó irányító felé egy IFEK kártyát. Minden kiképz?tiszt rendelkezik ilyen kártyával, ami arra szolgál, hogy az irányító átvehesse a gép vezérlését, ha a pilóta eszméletét vesztené. Igaz, én már nem vagyok kiképz?, de egy ilyen kártya soha nem árt (ezért még bíróság elé fogok kerülni, de ez volt, ami legkevésbé foglalkoztatott e pillanatban), f?leg ilyen esetekben. Az irányító döbbenten pislogott a kezemben tartott kártyára.

– Ezredes, én nem is tudom, ez nem¦
– Nem érdekel fiam a szabályzat. Ez parancs, a felel?sséget én vállalom.

Az irányító remegve helyezte a konzol leolvasójába az IFEK-et. A rádió egyszer csak életre kelt.

[Sz16 Gy?jt?egység] Ezredes, nem teheti ezt velem! Már 70%-ig vannak a tartályok, már csak pár minperiódus és¦

Most én játszottam el a süketet. Pár pillanat múlva dühös káromkodást hallottunk a hangszórókból, jelezve: sikerült elemelni a gépet a felszínr?l. Halványan elmosolyodtam.

– Jól van Hadnagy, hozza vissza a nyavalyást.
– Igen uram! â?? egész jól csinálja a kölyök. Biztatóan a vállára paskoltam. A feszültség lassan távozott. Mégsem gyarapítom a megszegett ígéreteim számát.

– öö¦ uram¦
– Mi van már megint fiam?
– A célterület továbbra is mozgásban van.

Hogy micsoda? Döbbenten néztem az adatokat. Mi az, hogy mozgásban? Ez nem mozgásban van a rohadt életbe, ez maga a mozgás! A számítógép elkeseredetten próbálta kiszámolni a vektorokat, de az ekkora sebességgel áradó adatmennyiséggel képtelen volt megbirkózni.

– Adja vissza a vezérlést. â?? a hadnagy értetlenül nézett.
– Süket maga? Adja vissza a vezérlést. Nem tudjuk innen kihozni, de Bloed jó pilóta, sikerülnie kell. Talán mostanra már az ? esze is megjött. Mi lesz, ne bámuljon, csinálja már, az ég szerelmére!

[Földi irányítás] Felülvezérlés visszavonva Bloed ?rnagy.

Válasz nem jött, de láttam a képerny?n, ahogy visszavette az irányítást a gép felett. Az a rohadt terület még mindig mozgásban volt. Tehetetlenül néztem, ahogyan megpróbálja kikerülni a terület kaotikus mozdulatait. Illetve dehogy voltak kaotikusak azok a mozdulatok. Minden egyet területtevékenység csak egy dologra irányult. A gy?jt? megsemmisítésére.

[Craigh ezredes] Bloed, azonnal ürítsd ki a tartályokat! Ürítsd ki, vagy ottmaradsz, te átkozott hülye!
[Sz16 Gy?jt?egység] Próbálom Alezredes, de nem m?ködik a szivattyúvezérlés.

Nyavalyás költségcsökkentések. Kétségbeesetten törtem a fejem valami áthidaló megoldáson. Gondolataimat egy újabb káromkodássorozat és az azt követ? fülsüketít? csattanások és robbanások zaja szakította meg.

– Elkapta Ezredes, elkapta â?? az irányító sápadtan fordult felém. â?? Nincs kapcsolat.

Síri csend ülte meg az irányítótornyot. Valaki felzokogott, valószín?leg egy technikus. A hangszórókból csak statikus zörejek hallatszottak, a képerny?k közönyös kíméletlenséggel mutatták a gy?jt? adatait. Nyomáscsökkenés, sérülések a géptörzsön, a szárnyakon. Leszegtem a fejem.

– Ezredes, azt hiszem megúszta.
– Micsoda? De hogyan¦
Egy gyors pillantás az adatokra és rájöttem. A szárnyer? elosztás folyamatosan változott, a bal százalékértéke lassan kúszott az ötven felé, miközben a jobbé egyre csökkent. Felsóhajtottam. Megúszta ez az anyaszomorító, megúszta ez a nyavalyás h?sköd? kölyök.

[Craigh ezredes] Craigh Ezredes Bloed ?rnagynak. Jelentést.

Csend. Kérd? pillantásomra egyik technikus válaszolt.

– A kommunikátor nem m?ködik, Ezredes. â?? bökött állával az egyik kijelz? felé. â??Valószín?leg megsérült, amikor elkapta.

Láttam. Mint ahogyan azt is â??ó, drága istenem, bárcsak rosszul láttam volna-, hogy a terület ismét mozog. Már nem az el?z? kaotikus mozgással, hanem céltudatos, határozott mozdulatokkal. Az egyik részvektor határozottan a gy?jt? irányába mutatott. Átpillantottam a virtuális kivetít?re. Valami hatalmas, hengeres objektum a tag végén. Mi a fene ez?

– Ezredes, a gép turbulenciába került. Ilyen értékeket még soha nem láttam. â??az irányító szinte már zokogott. Meg tudtam érteni. Elveszíteni, visszakapni, majd ismét elveszíteni. És a tehetetlenség.

Szárnyszervók leálltak. Vezérlés vörösben. Katapultrendszer nem válaszol¦ Dögszél.

[Földi irányítás] Földi irányítás Bloed ?rnagynak. Hall engem, ?rnagy?
[Sz16 Gy?jt?egység ¦
[Földi irányítás] Földi irányítás Bloed ?rnagynak. Hall engem, ?rnagy?
[Sz16 Gy?jt?egység ¦
[Földi irányítás] Földi irányítás Bloed ?rnagynak. Hall engem, ?rnagy?

Az irányító kétségbeesetten próbálkozott. ?még nem tudta, nem akarta tudni. Én igen. Némán feltettem a sapkámat. Fel kell hívnom Sashát és meg kell mondanom neki, hogy nem tudtam megtartani, amit ígértem neki.

Egy újabb megszegett ígéret…

Balázs már napok óta próbálta elkapni az átkozott szúnyogot (szúnyogokat), amik összecsipkedték álmában. Már vagy húsz ég?vörös csípésnyom sorjázott testén, de ezidáig csak az átkozottak ott jártának nyomaival találkozott, mire felébredt mindig elt?ntek a vérszívók. Aznap beugrott a közeli boltba és vett egy flakon Kemotoxot. Nem fogtok ki rajtam, rohadt kis dögök- vakarta meg dühödten a legfrissebb csípést. Ébren feküdt az ágyban, várta, hogy el?jöjjenek a szúnyogok. Elszunnyadt.

Hirtelen ég? érzés kúszott végig a karján. Ez a kis szemét pont a könyökhajlatában lakmározik! Pillanatok alatt felébredt és a karjára csapott. Megvagy! â??vigyorodott el magában. Majd meghallotta a gy?lölt zümmögést. A rohadék, megúszta. De nem baszol ki még egyszer velem, te kis nyavalyás! â??káromkodva kapott az éjjeliszekrényre kikészített flakon felé. -Ezt kapd ki! A gáz dühödt sziszegéssel tört el? a szórófejb?l, és beborította az imbolyogva menekül? szúnyogot¦ Mennyi bosszúságot tud okozni egy szúnyog!

Csak egy szúnyog¦

Goór Szilárd Szerző még nem rendelkezik barátokkal.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.