Marthi Anna : Rábeszélőke

 

Fekete-fehéret hajlítasz

ji king halacskákká,

és karikába rendezed.

Három segítséged van,

egy jó boszorkány,

szent ferenc, és ki óv/véd –

mestered.

Mesék hamuban sült

bölcsességét hordod.

E szinkronicitásban,

csillagvándorlás alatt,

odalökődsz, hol magához

vonz egy mágnesdarab.

Ami ezután jön, a méla

csönd vagy döbbenet,

kiveszed három segítséged

közül a keleti harcművészetet,

és oldani próbálod izmod,

a tudatot hívod,

s szenvedélyes kényszerek,

varázslelkesedésben

foszlanak szét,

és teremt mi legerősebb:

„semmit se képzelek”.

Legutóbbi módosítás: 2012.06.23. @ 08:29 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1338 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak