Marthi Anna : Összezavarodás

 

A „hova szaladjak” gondolat

bennem, ezerfelé matat… na!

Mióta vártam e pillanatra?

Épp teljesen lemondtam rólad,

persze ezért kerültem bele

háromszögnyi látóterébe,

ennek a dúsan kivarrt apró

pontnak, ahol már nyílt helye

volt a gombnak. Felkavart,

mint képzelet-viharban

ha leszakad belőlem a vágy,

és elönt egy lélekdörgés után.

Roppant nehéz ezt helyére

tenni, amit összegyúrtam

belőletek az semmi – ehhez,

ős-tanyáját ütötte fel ott

szemérmetlenül, s tétova,

rozzant sóhajom gyötör,

mert már nem tudom hogyan

rendezzem el mindezt legbelül.

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak