Napolaj szaga száll virágok között;
a kertbe sok lelkes test,
egy szuszra beköltözött.
Rogy a hőségtől a hús, de
kivirul, kibomlik, virágkelyhű szél,
és kis humor-bogárka zümmögés,
elméket pörget, adogat lágy zenét.
Megmerítkezik az ihlet,
kútvíz a szó, és hajlott hátú már
a megismerés, mégis fiatalos lesz
mindahányban az egymásra ébredés.
Levegőt gombolyít az étkekre,
teríték elé kerül a vers, és hosszabbakból
földig érő szoknya lesz, prózákat is
végigél, itt e lusta mustra nevet eleget.
Idillbe csöppenő izzadságcseppek
összeadva családivá érnek: itt is
otthon vagyunk, megérte.
Legutóbbi módosítás: 2012.06.24. @ 11:30 :: Marthi Anna