Marthi Anna : Egy család illata

 

Napolaj szaga száll virágok között;

a kertbe sok lelkes test,

egy szuszra beköltözött.

Rogy a hőségtől a hús, de

kivirul, kibomlik, virágkelyhű szél,

és kis humor-bogárka zümmögés,

elméket pörget, adogat lágy zenét.

Megmerítkezik az ihlet,

kútvíz a szó, és hajlott hátú már

a megismerés, mégis fiatalos lesz

mindahányban az egymásra ébredés.

Levegőt gombolyít az étkekre,

teríték elé kerül a vers, és hosszabbakból

földig érő szoknya lesz, prózákat is

végigél, itt e lusta mustra nevet eleget.

Idillbe csöppenő izzadságcseppek

összeadva családivá érnek: itt is

otthon vagyunk, megérte.

Legutóbbi módosítás: 2012.06.24. @ 11:30 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1338 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak