Marthi Anna : Szeretőhiány

 

Magát megszereti, és nem lesz szeretőhiány.

Szelet fabrikálni, elálló lélegzetben járni-kelni

csöndes létezés várfokán, könyvből hullnak

sorok a térdre, bennük elámul a képzelet, esélyes.

Hátrányos helyzet, ahova már gondolat nem megy?

A csodálat eszméletvesztése alatt szül fájdalmakat.

Miért érintetlen még a test, ha a lélek már szemfüles,

áthatol a dimenzióköbön, letakarítva egy maréknyi

lehelt ködöt, átlát a kínnak üvegablakán; csecsemő-

sírássá édesgetett szeretkezésben engedi el magát

a Félszet.

Legutóbbi módosítás: 2012.07.07. @ 18:41 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak