Apáti Kovács Béla : Nagyapó madárkái

“Nagyapó minden télen, amikor vastag hó borította a földeket, és jeges szél csavargatta a kopasz fák ágait, megvendégelte az erd? ââ?¬â?? mez? madárkáit.”

 

 

Nagyapó minden télen, amikor vastag hó borította a földeket, és jeges szél csavargatta a kopasz fák ágait, megvendégelte az erd?-mez? madárkáit. Épített számukra egy nagy madáretet?t, ahová naponta rakott finom magokat és különböz? madáreledelt.

A szomszédban lakott egy irigy ember. ? bizony még egy apró tökmagot is sajnált a madaraktól. Ha véletlenül madár szállt a kerítésére, mindjárt kapta a botját, és elkergette.

— Hess, a kerítésemr?l, te hasztalan madár! Még véletlenül összepiszkolod a léceket, amiket drága pénzen vettem.

— Miért lenne haszontalan ez a madár? — kérdezte t?le nagyapó. — Hiszen tavasszal és nyáron megköszöni kendnek a segítséget.

— Ugyan, hogyan tudná megköszönni? Nem tud ez emberi nyelven beszélni — nevette el magát az irigy szomszéd.

— Segítenek majd a kerti munkában, ha eljön az ideje.

A szomszéd nem értette, amit nagyapó mondott, csak balgán állt a kerítésnél és a fejét csóválta:

— Ezek még egy parányi ásót vagy kapát sem bírnak el. Hogyan tudnának segíteni a kerti munkában?

Az irigy szomszéd egész télen csak kuncogott nagyapón, amint térdig ér? hóban vitte a madáreledelt a diderg? barátainak.

— Milyen bolond is kend, nagyapó! Nem röstell ebben a nagy hóban végiggyalogolni a kerten?

Így ment ez nap, mint nap, amíg csak el nem jött a tavasz. Egyik reggelre a hó elolvadt. Megsz?ntek az éjszakai fagyok, a határ virágba borult és minden zöldellni kezdett.

Nagyapó is fogta a szerszámait, és elindult a kertbe, hogy rendbe tegye, elt?ntesse a tél nyomait. A környéken minden kert megélénkült, az emberek tüsténkedtek, metszették a fákat, összegereblyézték a téli hónapokban keletkezet szemetet, majd elégették azokat. Sajnos tavasznak nem csak jó oldala van. A kertekben megjelentek a kártékony rovarok is, akik meglapultak a fák kérgei alatt, vagy mélyen a földben, és most el?másztak a tavasz els? meleg sugallatára. De a gazdák sem hagyták annyiban. A fészerekb?l el?kerültek a permetez?k, és megkezd?dött a harc a kártékony rovarok és az ember között.

Csak nagyapó kapálgatott csendesen, bajsza alatt mosolyogva, mit sem tör?dve a rovarokkal. Az irigy szomszéd meg is kérdezte t?le:

— Nagyapó nem fél, hogy a rovarok mindent felzabálnak a kertben?

Nagyapó abbahagyta a kapálást, derekát kiegyenesítette és mosolyogva válaszolta:

— Vannak segít?im, akik ezt a munkát elvégzik helyettem. Nagyon szorgos népség, még a legapróbb rovart is elpusztítják, és ami nagyon lényeges, nem szennyezem a környezetet vegyszerrel.

Az irigy szomszéd meglep?dött, és csak a fejét vakargatta értetlenségében, mire nagyapó részletesen elmagyarázta:

— Tudja szomszéd, télen kinevetett, amikor térdig ér? hóban madáreledelt vittem a madaraknak. Látja, ezért etettem a madarakat, hogy most tavasszal segítségemre legyenek. Ezek a kis apróságok elpusztítanak minden kártékony rovart a kertemben. Nem kell nekem permetezni, drága, veszélyes vegyszerekkel. Így megóvom a környezetet és családomat is. Télen én segítem a kicsi madárkákat, tavasszal meg hálából elpusztítják a rovarokat a kertemben…

Az irigy szomszéd csak hallgatta tátott szájjal nagyapót, és nem gy?zött csodálkozni az öregember bölcsességén. Végül megkérdezte:

— Nem küldene át néhány madárkát az én kertembe is? Ígérem jöv?télen én is, adok nekik finom magokat.

— Sajnos nem tehetem, mert ezek a kicsi madarak hitelbe nem dolgoznak. Mindig el?re kell fizetni a munkájukért. Majd, ha megint eljön a cudar, fagyos tél készítsen madáretet?t a kertjébe, és amikor már a szegény madárkák nem találnak eledelt a mez?kön, és az erd?kben, rakjon ki az etet?be magokat, és különféle finomabbnál finomabb madáreledelt. Meglátja tavaszra, amikor elolvad a hó, a madarak százával csicseregnek a kertjében. Addig sajnos minden nap meg kell küzdeni a kertek kártev?ivel. El?bb kellett volna gondolkodni ezen.

Az irigy szomszéd sóhajtott egy nagyot, és belátta, már kés? bármit is tenni. Talán majd a következ? télen követi nagyapó példáját, és ad ennivalót a madárkáknak. Nem fogja t?lük irigyelni azt a kevés kis magot, amit megesznek, mert tavasszal úgyis busásan visszafizetik, és segítenek a kertben, mint nagyapónak.

 

(Kép forrása: internet)

 

Legutóbb szerkesztette - Apáti Kovács Béla
Szerző Apáti Kovács Béla 182 Írás
Mindig szerettem az irodalmat. Számomra az olvasás, olyan, mint más embernek a kenyér. Nem múlik el nap olvasás nélkül.