légüres térben hallgatón néma a szó
egy visszhangtalan, hideg világban,
csak éppen tudod akkor meghal a jó
és álmok temetkeznek a tegnapban,
dobd rá a szál virágot, hervadt szirmok
porladnak, szállnak a fényekkel az égbe,
kezünk a semmit markolja, napnyugta,
szép szerelmek hullnak a pokol mélyébe
meghalunk
Legutóbbi módosítás: 2012.04.07. @ 07:36 :: Tiszai P Imre