kép az internetről
Márga sárga az út,
kivisz a temetőbe,
bársony bokrok közt fut,
virágkoszorú az őre.
Lecövekelt kövek
csendesen meredeznek,
fiatal és öreg
kövek között törekszek.
Egyik talán enyém,
bolyhos mohák borítják,
másikon jó remény
csengő szavait írták.
Vagy én vagyok a kő,
az út, a márga sárga,
s az idő csendje sző
posztót az árvaságra.
