Ion Minulescu A kulcs románca Koosán Ildikó fordítása A kulcs, amit adtál tegnap este- A zöld kapunak a kulcsát- Elvesztettem mégis tegnap este … Van-e kulcs, ami nem cserél gazdát? A kulcs, amit adtál tegnap este Kihullt a [… Tovább]
Most egy igaz történetet mesélek el nektek. Sok – sok évvel ezelőtt, amikor még drága nagymamám még fiatal kislány volt, kapott egy imakönyvet. Elmondása szerint egy öreg vándor ajándékozta neki. Kint játszottak az udvaron a szomszéd gyerekekkel, amikor egyszer csak [… Tovább]
Fürge madár, kicsi madár, hosszú farkával navigál, tolla fehér és fekete, móddal bánt a festő vele, s hogy a két színt békén tűrje, jár hozzá kis hamvas-szürke, szépen lépdel, gyorsan szalad, ahogy röppent rovarba kap, önfeledt a munka közben, [… Tovább]
Mielőtt szólnánk, látjuk gondolatainkat, fontolgathatunk. Emlékek ágyúiból tüzel a múlt, tehetetlenül szemléljük csapataink rohamát az én-harcmezőn. Ha nem gondolkodunk a lélek akkor is fel-le jár bennünk, figyel, szavakat keres és pillanatra készen tudósít törékeny békénkről, háborúnkról.
kép az internetről Márga sárga az út,kivisz a temetőbe,bársony bokrok közt fut,virágkoszorú az őre. Lecövekelt kövekcsendesen meredeznek,fiatal és öregkövek között törekszek. Egyik talán enyém,bolyhos mohák borítják,másikon jó reménycsengő szavait írták. Vagy én vagyok a kő,az út, a márga sárga,s az [… Tovább]
