Kádár Sára Hajnalka : Janka

 

A sivatagi hőség elől behúzódott a szobába Janka, itt elviselhetőbb a megzakkant nyár. Ebéd után szunyókálni volna jó, úgy húzza az ágy mostanában, mintha száz karja lenne. Ellenállni nehéz, hiába próbálkozik olvasással, a könyv kiesik a kezéből, és kábán dől az ágyára. Ráér, dolgozott eleget az életben. De pihenni sem lehet már, hogy a franc essen bele ebbe a cudar világba! Miféle szigetelt ablak ez? Még hogy kizárja a kinti hangokat! Felrezzen, ahányszor felnyerít a ház előtt üldögélő szomszédasszony, s nagyhangú társának még a beszédét is megérti. Mindent hamisítanak ezek, csak dőljön a pénz!

Oldalára fordul, de nem jön enyhítő álom a szemére. Pedig azt teheti, amire kedve szottyan, megszokta rég ezt a magányos nyugalmat, csak vasárnapok ne lennének! Olyankor rászakad valami nyugtalanság, jó lenne beszélgetni valakivel, de kimenni nincsen kedve, hozzá sem jön senki. Barátainak családi nap ez, unokáznak, nem mehet koloncnak a nyakukra. Nyomkodja a tv távirányítóját, dögunalom árad minden adón, ezek a barmok késő éjjelre teszik a jó filmeket! Bosszúsan kászálódik fel az ágyból, s a hűtőből előveszi a fagylaltos dobozt. Kis bűntudata kerekedik ilyenkor, vigyáznia kellene az édességgel, mert a fölösleges kilók hamar felszöknek, no meg évente új ruhát venni a nyugdíjból megterhelő kiadás… de mit lehet tenni egyebet?

Tálkába tesz egy jó adagot, és leül a tv elé. Valami romantikus film kezdődik. Nem szereti, hiszen előre tudja, mi fog történni, ám nincsen más, hát nézi.

— De naiv ez a Júlia — mérgelődik magában —, nem lát a szerelemtől!

Hiszen ez történt vele is, döbben a valóságra. Évekig várt a távolban Imrére, remegve olvasta újra meg újra a leveleit! Akkor nem volt mobiltelefon, internet, csak a postai levelezés. Olyan hízelgően tudott írni, hogy észre sem vette a körülötte forgolódó fiúkat. De bolond volt, mennyivel jobban járt volna, ha nem vakítja úgy el a szerelem! Kedvelte az állatorvosira járó Csabát is, aki gyakran a közelében lézengett, szemeiből vidám kék fény villant rá, hangja bársonyosan duruzsolt! Tetszett neki, de Imre képe gúzsba kötötte a szívét.

Hiába bókoltak a srácok, tették a szépet, ő nem látott, nem hallott belőle semmit, akárcsak ez a lány a filmben. Ó, Istenem, ugyanabba a hibába esik, mint ő! Hiszen ez a Georg egy cseppel sem jobb, mint volt Imre. Egyik lánytól a másikig röppen. Júlia hozománya azonban — villa, piros Jaguár, vezetői állás apósa cégénél — nagy lehetőséget kínált Georgnak, szerette a lányt a maga módján, de túlságosan vonzotta őt a sok ismeretlen, új szoknya! Éppen úgy, ahogy annak idején Imrét, a férjét is. Ma sem érti, hogyan lehetett annyira naiv! Boldog volt vele a házassága első éveiben, mindig sütött fölötte a nap. Imre gyakori kimaradozásai miatt, mégis hamar beborult az ég. Hitt neki, hogyne hitt volna. Az ő munkahelyén is voltak gyűlések, igaz előtte értesültek róla. Imre munkahelyén — állítólag — nem közölték hamarabb. Hányszor várta őt késő estig haza hiába!  Őszintesége, szeretete elvakította, s Imre teljesen az ujjai közé csavarta. Ha erre gondol, most is keserűség tölti el a lelkét, haragszik saját maga hiszékenységére.

Nem lesz jó vége a filmnek sem, jaj, ez a lány is megjárja a csalódás poklát, mint ő. Addig jár a korsó a kútra, míg eltörik.

Végül is jobb volt számára a válás, mint hosszú évekig elviselni férje félrelépéseit. Roppantul fájt a lelke, amikor félreérthetetlen helyzetben találta Imrét otthonukban egy nővel! Sírt, zokogott, majd megszakadt a szíve bánatában. Kérte férjét, hogy menjen el, mert nem akarja többé látni. Ő nem ment el még egy ideig, számára így volt jó, csupán az ő szenvedéseit hosszabbította meg néhány évvel.

Elveszítette bizalmát, hitét, így nem talált rá arra, akivel együtt élhette volna az életét békében, szeretetben. Igaz, nem is kereste a társat. Sok idő telt el azóta, megszokta az egyedüllétet. A filmben okosabb volt nála Júlia. Hűtlen férjét elfeledte, és megtalálta élete párját.

— Legalább neki sikerült — sóhajtott fel, majd kinyitotta az ablakot.

A hőség odébbállt, kellemes hársillat kúszott a szobába, s a fán vidám dalra kelt egy kismadár.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kádár Sára Hajnalka
Szerző Kádár Sára Hajnalka 59 Írás
Kádár Sára Hajnalka vagyok, Erdélyben Sepsiszentgyörgyön élek. Írásaim – többnyire kis próza- egy része emlékezés a felnevelő székely falu jellegzetes alakjaira, szokásaira, a szocialista rendszer keserű, embert próbáló világára, de jelen van bennük a ma emberének gondja, öröme is. Egyszóval középpontban az ember áll. Mesét és verseket is írok. Nyomtatott és internetes antológiákban, folyóiratokban jelentek meg, valamint két saját kötetben is, címe: Visszapillantó 2014 ,és Az élet felém 2015 . szeretettel üdvözlök mindenkit.