Marthi Anna : Taníts

 

 

Taníts meg rá! Ahogyan ajkad gyengéden

számhoz ér, újra meg újra keresi nyelved

puhasággal ízét, mint megért gyümölcsét.

Hosszúra lassítsd gyöngédséged, érintéseid,

véget érjen-e, de vajon tovább is van még?

Ahogyan csiklandozással felborzolt ínyünk,

találd meg a bőrön szemcsénként érzékeim,

különüljenek el/váljanak eggyé ízeink. Meg-

szelídíthetőn keresik egymásra éhezésünk,

miként lehet spirálgalaxisok nyitja nemtelen

testnélküliség. Vékony fonalú szemrebbenő

védelmező anonimusból köldökzsinórig érj.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2017.06.17. @ 19:00 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak