Vers

alkatrészegész

    Vagyok az aki valakinek én is valaki sértő néha sértett értőn meg nem értett minden az ami valamiben valami alkatrészegész egy ív a körbe lapátnyi föld a nagy gödörbe Hullok,halok félek élek kis világ az Egyetemben kitakarva temetetlen. [… Tovább]

Vers

Sámántánc

Lelkem fűzte sámándobom lágy ütemén, hangja szívembe száll társ állatom lelke segíti perdül a hang, rezdül az élet vele perdül a vágy, hangosan lüktet lelkem az éjben, sápadt holdfényben hallgat a szél, mély basszusán szólít a falka lelkemből, hangja zengi [… Tovább]

Vers

Végképp nem

Kosárfonó ujjaink virágként szárba szökkennek érintésre, ahogy összefűzzük kezeinket, érintés varázsa igéz mesét és szójárásainkat térképezzük a természet hangjával kottázva. Urbanisztikus lélekjáróként ösztönösen vizslatjuk a mintát, a valóságot varázslatosnak hisszük, amint az egyezőség túl valószerűtlenül véletlen, szigorú és szűnni nem [… Tovább]

Vers

Mélylélektan

Mélylélektan                    Koosán Ildikó  mert az ábránd kalickába zárt paradicsommadár az éjek résein beszökő holdfény villanása,délszaki  kertek, tiltott világok égövét járjaaz eszmélés  fél éber percein, ahol nincs határ,  fűzérré fűzött szavak, amit kiraksz ott a fényres nevelgeted napi  szörnyeid féken tartásárahívnak a lét esélyből emelt [… Tovább]

Vers

szellemváros

  nyoma sincs, hogy valaki itt élt a járdakövek között nyakig ér a gaz, senki nem gondozza a valaha szép parkot, s nem mázolják újra a vén padokat, ásít a nagy háztömb, függöny nem takarja az ablakokat, a ráült portól [… Tovább]

Vers

TÚLÉLTE

Félre siklott élet     A könny arcomra fagyott,, a gondolat elkószált a semmibe… az ajtón valaki bekopogott előttem állt, majd térdre rogyott. Jeges szél fújta a havat a tó vize vastagon befagyott; kinyitottam az ablakot és a gondolat lángra [… Tovább]

Mese

Madárfióka az óvodában

  Egy szép, nyári nap, amikor a csöppségek kint játszottak az óvoda udvarán, az egyik közeli fa tetején levő fészekből kipottyant egy apró madárfióka. Szegényke lent vergődött a fűben, szeretett volna visszamenni édesanyjához, de nem tudott. Gyöngék voltak még szárnyacskái, [… Tovább]

Vers

erről-arról…

      Emlékek tava mellett könnyeim peregnek.   Suttogó szél erről-arról beszél, pipacsszirmot gyűröget, fűzfa haját kócolja.   Vigaszt keresek, fülembe súgta.                  * Vízpartra gurulnak gyöngyök, – gyűjtögetem – ragyogással telve kezem.          

Élménybeszámoló

Irány Ozora!

Amikor a tavalyi Verő László-díjak átadása után FőSeri druszám az iránt érdeklődött, ugye jövőre el tudok jönni, már sejtettem, valamiféle összeesküvés készül ellenem…    Irány Ozora!   Amikor a tavalyi Verő László-díjak átadása után FőSeri druszám az iránt érdeklődött, ugye [… Tovább]

Humoreszk

Irány a beubulodás!

Ma átgondoltam, milyen csodálatos lenne, ha mindenkit és minden helységet, utcát, országot, hegyet, völgyet, folyót Ubulkának hívnának. Akkor mindenki elmondhatná magáról, hogy ubulka nemzetiségű, Ubulkában, az Ubulka utcában lakik, Ubulka a neve is. Ubulka szakon végzett, ubulka szinten, mert az [… Tovább]

Élménybeszámoló

Ozorai toronytalálkozó képekben

A rétesek és rétessütő, dalos asszonyok népviseletben fogadtak minket és énekeltek nekünk a megnyitón. A hangjuk egyenes arányban volt a bőszoknyájuk csípőméretével. Első kép Ozora. Új találkozó a tornyosoknak. Már a találkozó előtti napon jött az első bejelentkezés, amikor az [… Tovább]

Sci-fi

Az ezüst medál

A kirakat, mintha egy mesebeli ékszerkészítő kirakata lenne, Ali Baba korából.                 Amikor megpillantottam a kirakatban tudtam, hogy ismerem. Tudtam, hogy milyen az érintése, még a hűvös tapintás utáni érzés is felidéződött emlékeim [… Tovább]

Vers

Nyárözön

  A Balaton feszített víztükör, a lassú nyár elernyedt ízű sör, s a szél, a régi, csattogó, szeles, a bokrok alján árnyékot keres, a meleg minden hűsnek ellenáll, a napsugár már félúton megáll, s ha izzalódni szabad hely akad,  alázuhan [… Tovább]

Vers

Kijövök az utcára

Melıh Cevdet Anday, török költő verse, (1915-2002) Klein Magda (1950-2016) nyersfordítása alapján, örököse: Klein János engedélyével készült átirat. Éjjel kijövök az utcára hogy beszélgessek veled Felszabadultan boldogan és hiszem hogy holnap újra lesz éj És újra megtalállak Szeretem a madarakat [… Tovább]

Vers

Remény

A remény egy falban lakott, akár a szú a fában. Egy nap végleg elszökött zaklatottságában. Én bontani kezdtem a falat, ahogy egy kamasz önmagát. Végül téglák közt pihentem el, várva, talán rám talál.      

vegyes

Veled minden jó

Álmom együtt veled. Mindennap mikor körül nézek, nélküled minden oly sivár. De benned megtaláltam, mit adhat az örökké tartó nyár.   Ahogy rád nézek, lelkem téged vár. Nem kell, semmi többé már. Ha velem vagy, megnyílik egy szebb világ, egy [… Tovább]

Vers

skizofrÉN

    saját légó pincémbe vonulok átvészelni a bombázásokat belülre zsugorodva beszélgetek önmagammal majd ha elül a zaj és a robbanások perzselte világ újra zöldbe burkolózik előjövök s hanyagul eléd vetem a skizofrénia hervadó VIRÁGAIT        

Vers

Kriksz-kraksz vers

Kisfiam rajzai ihlették   Varázskézben Bűvös penna, Tündérvásznon Irka-firka.   Hullám vonal, Tenger moraj, Gyermek arcon Boldog kacaj.   Cikk-cakk rajzon Mit kell látnom? Tüskeerdő Dínóháton.   Görbe vonás Kakukktojás? Ez most szép lett! Nekem csodás!   Táncos ujjak, Vad [… Tovább]

Vers

BETELJESÜLÉS

  Sokáig szunnyadt álomban ringott szinte nem is élt, de egy érzés felébresztette az élők közé visszavezette; ezt az érzést mióta eszmélt kereste felizzott a parázs égett, lobogott maga körül szikrázó tüzet gyújtott szívében a szerelem érzése egyre izzott ragyogott… [… Tovább]

Vers

Azok a gondolatok

Azok a gondolatok azóta messze tűntek, melyek az elme tölcsérében elnyelődve egy önmagába térő, lövellő körbe űztek, s hol hegybe, hol az épp tüskét ásító völgybe lengettek ki, ahol aztán mindent láthattam… Azok a gondolatok azóta messze tűntek, melyek az [… Tovább]

Vers

Gyurgyalagút a szívhez

    Nézd isten talán újra él, épp most bont szárnyakat mögötte zöldellő levél, borít száraz ágakat.   Színekben pompázó égi kép, egy röptében elkapott kereszt, körötte tollas furcsa nép imát csicsereg, úgy neszez.   Túl a képen, túl a [… Tovább]

Vers

RÉM(M)ESEVILÁG

    Lepedőbe csavart izzadtság folyó, ventillátor zörejnyi hűs fuvallat, kicsavart cseppek lassan elhaló száraz reccsenése vallat.   Paplan alá bújó boldogság árnyék, sötétben villanó vakuknak fénye, mintha rémmesékben járnék, mellemre ül ezernyi lénye.   Óriások, törpék, banyák és lidércek, [… Tovább]

Vers

Lépcsők

Szaporodnak a lépcsők lábam alatt, valaha három volt, ma már nyolc van. Hozzájuk mérem a magasságokat,meg-megállok egy-egy fordulóban. A halhatatlanságig fel a mennybeaz emeletekkel megbirkózom. Előbb mindig a vérnyomásom megy fel, térdem csörömpöl a grádicsokon. De kutyámat, ki hétszer annyi évvel korosodik egyre bölcsebben hozzám, óvó [… Tovább]

Vers

A Nő

(Tükörszonett) A nő… …rejtélybe szövi gondolat-szálát. Átlátni a sejtelmes rojtok között, s értetlenül felhúzni az értő-álcát,   elkapni azt, ami rég elszökött, képtelenség. Félúton eltévedünk a végtelen szóhalmaz láncában, s marad az az “egy”, melyre figyelünk, a szív-medál, minden nő [… Tovább]

Vers

Nincs egyebem

Nyúlnak az árnyak, a lelkek sóhaja hallik,    angyali hangok ringnak az ég peremén.  Orgonaillat kúszik az ablakomon, hűlt szerelemnek a kínja belengi szobám.   Fekszem az ágyban, senki se lakja a szívem, látom a múltat, vágy-teli arcod sejlik.   [… Tovább]