Boér Péter Pál : Irány a beubulodás!

Ma átgondoltam, milyen csodálatos lenne, ha mindenkit és minden helységet, utcát, országot, hegyet, völgyet, folyót Ubulkának hívnának. Akkor mindenki elmondhatná magáról, hogy ubulka nemzetiségű, Ubulkában, az Ubulka utcában lakik, Ubulka a neve is. Ubulka szakon végzett, ubulka szinten, mert az osztályok számát, mint megkülönböztető tényezőt is el kellene törölni, sőt a tudományos fokozatok is mind ubulkák lennének. Így soha senki nem kerülhetne kellemetlen helyzetbe. Ahogy a szakma és vállalat is ubulka lehetne, és a napszakok, meg az órák is, tehát ubulka időszakban, ubulkányit ubulkázhatna mindenki. A nagy és kis szobrok is ubulkák lennének, sőt maga a szobor is Ubulka. A színeket sem lehetne elképesztő nevekkel illetni. Volna az alapubulka, de már az alapot is ubulkának kellene nevezni, tehát az ubulka ubulka, és mert nem különbözetünk meg semmit, több kis ubulka-ubulka lenne.

Minden ubulka ubulkául beszélne, még akkor is, ha nem értenék egymást, és az ubulka ABC, ubulka betűivel ismerkednének az ubulok… helyesebben ubulkák.

A játékok is csak ubulkák lehetnének és a hazugság, gonoszság, szeretet, béke, mind ubulka, ubulka, ubulka és ubulka lenne.

Az igenek és nemek egyaránt ubulkák lennének, de a virág- és állatnevekben sem férne meg a jelenlegi rémes széthúzás. Egyébként miért kell azt mondani, hogy virág meg állat, mikor azt is lehet mondani, hogy ubulka meg ubulka?

Az egész nyelvet át lehetne alakítani, és minden szó ubulka lenne. Így már, azt hiszem, meg is értenénk egymást. Ubulka, ubulka, ubulka, ubulka, ubulka és nem ubulka. Az „és nem”, helyesen: ubulka, ubulka. Tehát: Ubulka, ubulka, ubulka, ubulka, ubulka, ubulka, ubulka, ubulka.

 

Ezt itt még ó-nyelven kérdezem, remélem, világos voltam?

Legutóbb szerkesztette - Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 755 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/