Böröczki Mihály - Mityka : Telefonkór

 

A fiam, lányom indaként befon,

s a tekerék-zsinór,  a telefon,

az idő megy, föltarthatatlanul,

nem szorít össze és nem is lazul,

de bízz benne, hisz akad rajta rés,

mit elfoglalhat a fölismerés,

s úgy esténként, a fogmosás után,

pár másodpercet rám szánhatsz talán,

vagy míg kinyitod kocsid ajtaját,

megérdemel egy gombnyomást apád,

hogy érezzétek, várja a szíve,

s a régi dallam álomba vigye,

nem az a baj, hogy beteg,  vánszorog,

de melegítené a hangotok,

nehézkesen  tápászkodik föl és

a lelkén régtől lazul a kötés,

az élet mégis visszabíztató,

nem is fülének hiányzik a szó,

csak oázásotok, mi mennydörög,

fél  éjszakányi ringatás fölött.

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1002 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.