Nagygyörgy Erzsébet : Nincs egyebem

2017.06.17. Nagygyörgy Erzsébet Vers 4
Nyúlnak az árnyak, a lelkek sóhaja hallik,   
angyali hangok ringnak az ég peremén. 
Orgonaillat kúszik az ablakomon,
hűlt szerelemnek a kínja belengi szobám.
 
Fekszem az ágyban, senki se lakja a szívem,
látom a múltat, vágy-teli arcod sejlik.  
Éjjeli pillék lágy neszezését hallom,  
s nincs egyebem csak az éjszaka málló csendje.
Legutóbb szerkesztette - Nagygyörgy Erzsébet
Szerző Nagygyörgy Erzsébet 168 Írás
Kedves Szerkesztőség, és Tagok! Köszönöm a bizalmat, és igyekszem rászolgálni. Irodalmat kedvelő, verseket írogató, ember vagyok. A lírai hangvételű írások állnak közelebb hozzám. Szeretem érezni, ahogy a vers homokszemei peregnek az ujjaim közül... Nagygyörgy Erzsébet

Hasonló írások

Vers

Találkozás

2006.11.06. P. Tóth Irén Vers 12

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Kanyargós úton jöttem hozzád

lépteim zaját gaz nyelte el

mely elborít mindent,

utakat, sírokat,

de léptem így is

megtalál.

 

Messziről látom fekete palotád

mely fogvatart régóta,

és mindig ezután,

árvácskák sírnak,

fejük lehajtva,

hiába napfényes

az őszi délután.

 

Csend honol köröttem,

hallgatok én is,

csak lelkem sír, legbelül,

én nem tudok sírni.

 

Valahol kapa koccanását hallom,

eljöttek mások is

legyőzni a halált;

friss koszorú fekszik a síron,

a vázákban már

ölnyi a virág.

 

Fejem lehajtva

küldöm hozzád imám,

egy villanásra lelkünk összeér –

cinkosan,

egymásra kacsintva suttogjuk:

majd egyszer…

együtt…

Odaát…

Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:10 – P. Tóth Irén

Vers

Prófécia

2010.06.12. Kovács Henrietta Vers 11

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

 

 

Azt mondják a fanyarszívű, őrjöngő próféták,
hogyha büszke arccal, mint az Ég lánya, körbenézek,
láthatom: a világon fakult szívek heverésznek.

A kért Jövő gúnyosan somolyogva megtréfál
s ha várod őt, mert azt hiszed még nem kaptál eleget,
nevet majd, míg a Holdtól lopott álmokkal hiteget.

A Föld most haldoklik, mert önzők vagytok, emberek;
valaki egyszer végtelen életet bízott rátok,
de olyan lesz élni, mint egy megfogant, szörnyű átok.

Sírás jön, zokszó és surranó, gyilkos gyötrelem,
nem lesz fény, mosoly, holnap, csak az ébredő rémület,
ha összeomlott városokat fon át a szürkület.

Kivert kutyaként hull el a szeretet és erény,
a széttört vágyak, mint éles, csorbult üvegdarabok
üzenetet karcolnak rám: jobb, ha gyönge maradok.

De én hiszek, mégis hiszem, hogy van egy kis remény,
még ha elveszni látszik is minden, akkor se félek,
mert tudom, hogy jók vagyunk, és közös bennünk a Lélek.

 

Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:08 – Kovács Henrietta

Vers

Csókolgató

2014.09.11. Marthi Anna Vers 10

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

 

 

Ha hibáiddal kezdeném, tökéletlenséget, emberit kutatva,

– azt hiszed – csak próbálom szeretni? Adott minden éjszakád

védőárka. Megszámlálhatatlan apró érintéssel keresni fogom,

hol pihenhetek és csókolhatok odaadón, ahol bőröd párnám

lehet; tudom, valósággá lesz; túlhordottan is, szemed világra

vetett ágyán bóbiskolok, a szerelem mozija közben, ott, hol

számomra hangod által telnek meg két oldalt cimpapáholyok.

Keserűségem nyelvedre falom, felragasztom oda holnapunk.

Meghittebben aligha találok hibát, hiszen úgy tudlak szeretni,

félreismerhetetlenül; kezeim között fejed szétroppanna tán;

de lepkeszárnyú szempilláim fésülik könnyeddé csókjainkat,

e megszületendő csecsemőket. Minden gondod kihordanám.

 

Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 09:55 – Marthi Anna