Nagygyörgy Erzsébet : Nincs egyebem

2017.06.17. Nagygyörgy Erzsébet Vers 4
Elolvasta: 56
Nyúlnak az árnyak, a lelkek sóhaja hallik,   
angyali hangok ringnak az ég peremén. 
Orgonaillat kúszik az ablakomon,
hűlt szerelemnek a kínja belengi szobám.
 
Fekszem az ágyban, senki se lakja a szívem,
látom a múltat, vágy-teli arcod sejlik.  
Éjjeli pillék lágy neszezését hallom,  
s nincs egyebem csak az éjszaka málló csendje.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:12 :: Nagygyörgy Erzsébet
Szerző Nagygyörgy Erzsébet 166 Írás
Kedves Szerkesztőség, és Tagok! Köszönöm a bizalmat, és igyekszem rászolgálni. Irodalmat kedvelő, verseket írogató, ember vagyok. A lírai hangvételű írások állnak közelebb hozzám. Szeretem érezni, ahogy a vers homokszemei peregnek az ujjaim közül... Nagygyörgy Erzsébet

Hasonló írások

Vers

Akár egyéjszakás

2009.07.27. Inaktív Vers 17

Elolvasta:
52
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

lehúzott red?nyök mögött füstöl? illata száll

félhomályban gazella tested simogatja szemem

de te nem érzed

csak karodra támaszkodva mesélsz

miközben én ?sz hajadtól karcsú bokádig

levetítem minden porcikád

 

még csendül az utolsó pohár

rosé cseppjei szád sarkában

(lecsókolnám)

már testem gyöngyein keverednek vággyá

 

hálószoba szekrény tükrében testszerelem

többször gyönyört kiált

fejünkben ki nem mondott gondok kerget?znek a gyönyörrel

(melyik nyer?)

ma éjjel

 

ez kurva rövid valami volt

 

Vers

Elvonlak

2010.09.20. Nagy Horváth Ilona Vers 28

Elolvasta:
73
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

 

Kezed fogva virág nyílik,

fülembe mormogja csendes imáit a tömeg.

Lehunyt szemhéjam mögött fehér ló.

Könnyű vágta,

sólyom rebben,

szárnya fölött óarany est gömbölyödik,

egyre sebesebben

rohan

a szél.

 

Áldás.

 

Csak a tekintet,

tán az az igaz,

s annál tovább semmi,

pusztán a kanyargó virágok,

a megugró hátas,

az est,

a szárnyak,

hogy zsong a levegő,

hogy így nem fáj lenni.

 

Indák

 

közé búvó árnyak

csosszanása

ármány.

Ha kinyitom szemem,

nem látok tovább,

állunk,

néhány lépésnyire,

lábunk előtt

romok,

hol vagy,

testvér,

csizmaszárig ér a gaz,

halvány idők…

Hunyd le szemed,

emlékszel:

csak a tekintet szabad,

csak a virág, a ló

a kerecsen,

az est,

ez a könnyű, szárnyas szerelem.

 

Kezünkben

végtelen béke

és csend.

 

 

Vers

Görbenéne

2015.01.25. Pásztor Attila - Atyla Vers 12

Elolvasta:
47
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Vincent van Gogh festményéhez 1886

 

 

Ások, ások…mélyre ások,

nadrágszíj lett tágas kertem.

A végéig alig látok,

jövőmet is elvermeltem.

Akad gyökér – vörös répa –

torma nincs, se fickós zeller,

támaszom a kapanyél, ha

derekam már nyögni sem mer.

 

Loire mentén éldegélek,

lóra, szamárra sem telik,

s ahogy szállnak kócos évek?

Javaink’ mind’ – mind elszedik…

Számadóból elég kettő,

ki az embert sárig hajtja,

s aztán ott a bíró, jegyző –

tyúkot vinni vasárnapra,

 

kosár’ tojást, vadvirágot

kántornak vagy sekrestyésnek ‒

szóvirágból szőtt világot

hirdet az, ki fel nem ébredt.

Javasasszony fűben-fában

látja, érzi a Teremtést!

Íriszekben igazság van,

s csak bölcs tudhat álomfejtést!

 

Legalja nép lett, ki paraszt –

négy évszakra telik dolgunk.

S ha „megszentelt” vallást tagadsz,

kiátkoznak: ez a sorsunk.

Ások… Vermet s még pár gödröt.

Háború lesz, megálmodtam:

égett földhöz mennyég dörgött,

de tán nem lesz sok halottam.

 

Elásom a bort, a mézet,

lekvárt, kölest ‒ jó gabonát…

Az Életre hoznak szégyent

majd feltüzelt – „hős” katonák.

Taposnák az anyaföldet?

A Főd lapos: csillagkerék!

…Tejúton harc bárkit ölhet,

míg eszméket löknek elénk.