(Tükörszonett)
A nő…
...rejtélybe szövi gondolat-szálát.
Átlátni a sejtelmes rojtok között,
s értetlenül felhúzni az értő-álcát,
elkapni azt, ami rég elszökött,
képtelenség. Félúton eltévedünk
a végtelen szóhalmaz láncában,
s marad az az „egy”, melyre figyelünk,
a szív-medál, minden nő nyakában.
Egy megfejthetetlen látomás-érzet,
mely ködfelhőbe kutat vakon,
mégis kezét fogja a bizalom.
Minden pillantás egy bűnbeesés,
minden csók egy heves jutalom,
de megérteni a nőt?!…feladom.
***
Megérteni a férfi vívódását,
mikor minden csók mézesmadzag
mikor minden pillantás sanyargat,
s löki a nő karjába heves lelkét,
hogy összefonódva átélhessék,
a pirkadatba szülte érzéseket,
felemelő. Érezni a tüzet,
mely mardossa képlékeny énem,
s olvasztja fel a férfiban a szüzet,
hogy szeresse a jobbik részem.
S az értetlenség hamvából éled
fel a felismerés, a nyíló íriszen.
Sóhajok közt kimondani nem félek,
Nő nélkül semmilyen az élet. Mert ilyen…
… a férfi
