Az ősi víz, a kristálytiszta szűz,
mi holtig semmihez se fogható,
de minden lélegzetet dalba fűz,
és úgy ring, mint a mondaton a szó.
Az árpa, s komló zseblyukunkba tűz
egy csokrot, ami másra nem való,
így lobbantja föl lelkünket a tűz,
a nagy zsarát, a sosem hamvadó.
S a sárga, habzó, buborék-gyönyör,
a csöppjeibe boldogított sör,
a levegőbe kurjantást dobál,
olyan lesz, mint a szülő anyaöl,
s a kedvre erjedt öröm odatör,
ahol már párát csókol a pohár.
Legutóbbi módosítás: 2017.06.27. @ 06:31 :: Böröczki Mihály - Mityka
